Unicum tér - unikum Görcsönyben
és a Bamba Clubról röviden
- De mi legyen a neve? - kérdezte valaki a serénykedők közül. A kérdés nem őt foglalkoztatta egyedül. Ha már ennyit dolgoztunk, elnevezhetnénk valahogy ezt az ezer négyszögölt. Nyár volt, meleg nyári nap, mint idén annyiszor. Ilyenkor kissé hevülékenyebbek a köztisztviselők. A görcsönyi Polgármesteri Hivatalban talán ezért emelte föl a szemöldökét az irodista, amikor átvette beadványunkat. Azt a lapot, amelyen először szerepelt leírva: Unicum tér.
Görcsöny, az egykori mezőváros az évszázadok folyamán faluvá töppedt az Ormánság peremén. Alig valamivel több, mint ezerötszáz lelket számlál. A turisták elkerülik. Pedig vannak szép arcai. A templom középkori kegyképet, barokk faszobrokat rejt. Szenteltvíz-tartója egyik legbecsesebb hódoltságkori emlékünk - török mosdómedence volt. Az útikönyvek említik a jezsuiták által, az 1700-as években emelt kastélyt is, amelyben - éppen száz évvel ezelőtt - Ferenc József, a császár töltött néhány éjszakát. Sokan tudnak a Női Kórusról - gyakran vendégszerepelnek környékbeli rendezvényeken. A sakk-csapat az NB.II. kapuján kopogtat, van aztán Nyugdíjas Klub, focicsapat...
Besenyei Géza néhány évvel ezelőtt mégis úgy gondolta: hiányzik egy társaság. Kezdemé-nyezésére verbuválódott az a maroknyi ember, akik nem csak poharazgatásra gyűltek össze a helybéli Diána Kávézóban. Egyszer csak, mi, tizen, azon kaptuk magunkat, hogy vacsoraestek résztvevői vagyunk. Nem kerültünk rossz kezekbe, mert Pohnert János, a kávézó chef-e az elsőével megegyező pontszámmal lett második még tanuló korában az országos szakácsversenyen. És azóta nem felejtett...
Kell-e mondanunk: kedvenc italunk a Zwack Unicum volt (és maradt). A kávézóban lógott egy vizesember plakát. Az, amelyen a kibukkanó fej kissé bambán bámul a palackra. Ahogy a vacsorákon egymásra néztünk, olykor fölfedezni véltünk bizonyos hasonlóságot a plakát és közöttünk. Amikor tehát formalizáltuk együttléteinket, a Bamba Club nevet választottuk. Ké-szült alapító okirat, alapszabály. A Club a szabadság, a humanitás és a segítőkészség eszméin alapul, a faluban élő emberek sorsának jobbítására törekszik, s terjeszti a kultúrált Unicum-fogyasztás hagyományait - röviden ennyi a lényeg.
Őszintén szólva, attól, hogy leírtuk, amit amúgy is gondoltunk, nem sokat változott az élet. Apróságokban segítettünk. Például, amikor a helybéli Vöröskereszt kérte támogatásunkat, családostul, barátostul beléptünk. Úgy ötvenen. Elvégre, az a szabályos kereszt-forma olyan ismerős volt valahonnan...
Történt egy este, hogy valaki megsárgult papírokkal érkezett. Sokan ekkor szereztünk róla tudomást, hogy a falunak, valamikor harminc éve, önálló újságja volt. Szó szót követett, és két hónap múlva megjelent az újjáélesztett községi lap. Amely már címében tükrözte látásmódunkat. Az A' la Bamba most lép negyedik évfolyamába. (az írás 2002-ben készült, azóta a 8.évfolyamnál tartunk) Nyolc oldalon, kéthavonta jelenik meg, és ingyen jut el valamennyi címre, ahol azt kérik.
Seregélyesi János, a kultuszminisztérium lapnyilvántartási vezetője valószínűleg elsápadt, amikor meglátta bejegyzési kérelmünket, de a példányok talán mégsem tettek rá rossz benyomást: három éve állandó rovata van nálunk, amelyben sör- és kultúrtörténeti kalandozásait adja közre. Jó pár újságíró, író is megosztotta velünk gondolatait. Elsősorban mégis a helyi vonatkozású híreket vadásszuk, elemezgetjük. És bemutatunk élethelyzeteket, amelyekben nélkülözhetetlen pár cent Zwack Unicum. Ne kizárólag az italra tessenek gondolni! Merthogy az Unicummal az ember néhány korty hagyományt, történelmet is magához vesz, meg tán némi állandóságot és azt az illúziót is, hogy léteznek még múlhatatlan dolgok ezen a Földön.
Apropó hagyomány: hosszas levéltári munka és szerkesztői igyekezet nyomán tavaly látott napvilágot a község ötezer éves történetét bemutató, általunk írt és kiadott kötet, a Villa Gerechen. S ha már büszkélkedünk: a Közösségfejlesztők Egyesületének pályázatán tavaly komoly pénzt nyertünk, amelyből elektronizáltuk a lap szerkesztőségét.
Régi ötlet volt, hogy állítsunk Görcsönyben köztéri alkotást! Dinu Radulescu Bábel tornya című munkája lett hát a faluban az első szobor. A Baranyai Alkotótelepektől kaptuk kilencvenkilenc évre, évi egy forintos bérleti díj fejében. A két kőtömb tizenkét tonna lévén betonalapot építettünk, amelyre Jadria lapok kerültek - olyanok, mint amilyenek a pécsi Jókai teret díszítik. Vezessen hozzá járda! - jött az ötlet, mecénásunktól pedig a térkő, a megvalósításhoz. Jó lenne egy pad, vagy inkább kettő, aztán egy szemetes, gondoltuk, úgyhogy szponzorok bevonásával megjelentek az utcabútorok a téren. Meg egy kőváza, egy kandeláber. Füvesítettünk, növényeket telepítettünk, s készült egy kapu, amely elsősorban támogatóinknak állít méltó emléket. Már ,,csak" az volt hátra, hogy bírjuk a Zwack Unicum Rt. beleegyezését, amelyet Kerényi Péter kommunikációs igazgató közvetített felénk. Tudniillik semmiképp sem szerettük volna bitorolni az Unicum nevet.
És látszott, hogy a dolog működik. Mellénk állt a polgármester, az önkormányzat, számtalan segítőnk akadt, jöttek az emberek, ástak, keverték a betont velünk, csináltak virágtartót. 2001. szeptember 8-án, a megnyitón ott volt a falu apraja-nagyja. Közreműködtek az óvodások, dalolt a kórus, énekelt a Nyugdíjas Klub. Esténként pedig fürtökben lógnak a fiatalok a padokon, a padtámlákon, és szerelmesen bámulják egymást a lámpa sárgás fényénél.
Az Unicum tér megvalósulása tehát unikum a falu életében. Meg a miénkben is.
Itt tartunk most.
Mit tehetnénk hozzá? Igyunk rá két, esetleg négy cent hűvös Zwack Unicumot!
Sz.Koncz István
A görcsönyi sakkozás története
A sakkozás alapjait Tavi József iskolaigazgató és helyettese Koszér Géza a hatvanas években rakta le, elsősorban az iskolai sakk megteremtésével. Ezekben az években a görcsönyi diákok több városi illetve megyei korosztályos versenyen szerepeltek kiemelkedő eredménnyel, több vándorkupát, egyéni és csapatversenyt nyertek meg. Ezeket a trófeákat a nyugdíjas klubban található vitrines szekrényünkben a többi mai trófeával együtt őrizzük az utókor számára. Az eredmények azért voltak nagyon jók, mert a sakkozást ahhoz értő napközis tanárok is segítették, presszionálták és oktatták a sakkot, több háziversenyt rendeztek. Sajnos jelenleg iskolánkban ez a tevékenység megszűnt, egyetlenegy sakkozni tudó tanár sincs, ezért utánpótlásunk helyzete nem a legjobb.
A felnőtt sakkozás községünkben a nyolcvanas évek közepén indult el. A Pécs Városi Sakkszövetség ekkor a működési területét a város környéki falvakra is kiterjesztette, 1985-ben a városi szövetség elnökévé Ferenczi Józsefet, titkárává pedig Dömös Gézát választották. A korábbi 5-6 városi csapat 14 csapattá bővült, a városi csapatbajnokság nagyon népszerű lett, több igazolt játékossal rendelkezett, mint a megyei szövetség. A városi sakkszövetség külföldi sakk kapcsolatot létesített a német Fellbach és az osztrák Graz város sakkozóival. Pécs város sakkcsapatában többször is szerepelt két görcsönyi sakkozó: Vígh Andor és Dömös Géza.
A városi sakk csapatbajnokságba először 1985-ben neveztünk be. A csapatbajnokság kezdetben négy táblás, majd öt táblás rendszerű volt, tehát minimum öt fővel lehetett benevezni.
Az alapító tagok: Dömös Géza. Vígh Andor, Kálócz Dezső, dr. Gellért Ferenc, Gergely Antal, Kerekes Lajos, Kerekes Attila és Dömös Kálmán voltak. A fiatalok közül Kálócz Miklós és Dömös Zoltán szerepelt legeredményesebben. Legjobb eredményünket 1988-ban értük el, ekkor bronzérmesek lettünk. Öt év városi sakkozás után csapatunk játékereje megerősödött, a létszáma is elérte a 15 főt, ezért beneveztünk a megyei első osztályú csapatbajnokságba ahol 6 megyei város és néhány nagyközség csapata játszott. A megyei csapatverseny ebben az időben 10 táblán volt megrendezve, az első öt táblán általában mester, vagy mesterjelölt, majd első osztályú versenyző játszott és csak a végén szerepelt másodosztályú minősítésű versenyző. Ebből is érzékelhető hogy nagy feladatra vállalkoztunk, időközben néhány pécsi és egy baksai játékossal is megerősítettük csapatunkat, mely tisztességesen helytállt, és egyre feljebb küzdötte fel magát a bajnokságban.
Az egyre jobb eredményeket annak köszönhettük, hogy edzéseinket rendszeressé tettük, korszerű sakkirodalmat szereztünk be és a jobb játékosainkat évente 2-3 nemzetközi sakkversenyen is elindítottuk. Ezek a versenyek: Tenkes Kupa Harkány, Pintér Emlékverseny Tamási és a Pécsi Sütő Kupa, Pécs. Ezen versenyeken a nevezési díjat és az egyéb költségekhez való hozzájárulást egyesületünk biztosította. A fiatalokkal külön foglalkozunk, edzőjük Kálócz Dezső. Több tehetséges görcsönyi és görcsöny környéki fiatal került be a nagycsapatba, köztük Martin Jenő, Fehér László, Vas Csaba, Dömös László. Szakosztályunk életében az 1998 év mérföldkőnek számit. Ebben az évben alapítottuk meg önálló jogi személyként a Görcsönyi Sakk Klub Sportegyesületet, melyet a Baranya Megyei Bíróság a következő évben 1748. számon nyilvántartásba is vett.
Ebben az évben már 25 fő leigazolt versenyzővel rendelkeztünk és a bajnokság megnyerését tűztük ki célul. A bajnokság a pécsi Dozsó és köztünk dőlt el. Ezen a mérkőzésen ellenfelünk l fő nagymestert és egy fő Fide mestert szerepeltetett szabálytalanul. Ilyen körülmények között is helytálltunk és csak 6-4 arányban szenvedtünk vereséget. A meccset megóvtuk, de az óvásnál hiába volt mellettünk a Magyar Sakkszövetség főbírája, az óvás a Megyei Szövetség elnökének hatásköre volt, aki szégyenletes módon az óvást elutasította mert ő is a Dozsó leigazolt versenyzője volt, így csak a második helyet tudtuk megszerezni és az osztályzóra való feljutás nem sikerült.
A következő versenyévben azért, hogy az NB-II -es osztályozóra feljussunk a szomszédos Tolna Megyei I. osztályú CSB.-n indultunk el. Nagy küzdelem után 2000. február 6-án ezt a csapatversenyt megnyertük, és tolna megye bajnokaként elindulhattunk az osztályozón ahol az NB-II-ből kieső Kaposvári Szefag csapatával sorsoltak össze. Az első meccs Kaposváron volt ahol hallatlanul izgalmasan alakult a mérkőzés. Az ellenfél 6-5-re vezetett, az utolsó pár játszott, a mi versenyzőnk a görcsönyi Horváth Zoltán nyerésre állt, de a nagy tét és a rutin hiánya miatt a biztos nyerésből vesztés lett és így Kaposvár- Görcsöny: 7-5. A visszavágó községünk napközis ebédlőjében volt. ahol nagy elszántsággal játszottunk és sokáig jobban is álltunk, minden esélyünk megvolt a továbbjutásra. A balszerencse azonban itt is utolért bennünket, az elsőtáblás játékosunk nyert állásban epilepsziás rohamot kapott, nekem kellett a doktornőt a helyszínre vinnem. A mérkőzést sajnos fel kellett adni az első táblán és hiába nyert több görcsönyi játékos ezt követően ez kevésnek bizonyult és a kaposvári csapat jutott tovább minimális előnnyel.
Jelenleg 20 fő leigazolt versenyzőnk van és a következő idényben az első 3 hely egyikét tűztük ki célul a megyei első osztályú sakk csapatbajnokságában.
Görcsöny, 2003. június 23.
Dömös Géza
Görcsönyi Sakk Klub elnöke
Görcsönyi Sakk Klub tagok
Elnök: Dömös Géza 7833 Görcsöny, Hámán K.u. 11.
Elnökhelyettes: Szarvas Antal 7633 Pécs, Ybl M.u. 6. III/32.
Név/KOMIR azonosító
1. dr Gellért Ferenc 12146
2. dr Mammel Ede 21829
3. dr Tahin Tamás 20218
4. Dömös Gábor 21033
5. Dömös Géza 11475
6. Dömös Kálmán 16871
7. Dömös László 20827
8. Fehér László 19366
9. Fodor István 17522
10. Győr László 16874
11. Horváth Zoltán 12208
12. Kálócz Dezső 11485
13. Kincses Zoltán 18211
14. Martin Jenő 16019
15. Mihalik Zsolt 21830
16. Pataki József 17521
17. Peregi Zsolt 13392
18. Tóth Lajos 12156
19. Vas Csaba 21828
20. Vígh Andor 11201