A görcsönyi plébánia lelkipásztorai:
1332 János pap
1333 Endus pap, Gydus pap
1334 Pál pap
1335 Sudre vikárius
1411 Orbán pap
1542 György pap, Fábián és Lőrinc káplánok
1629 Heredes István licenciátus
1713 Csöpinczki József Sebestyén
1721 Csanthaly András
1729 Skutelli András
1731 Tarjáni Mátyás
1761 Beke Sándor
1773 Dienes István
1775 Wlasits József
1777 Német József
1790 Temesvári Mikolics Ádám
1805 Vörös József
1806 Mestrovics József
1817 Drenovics Ignác József
1831 Bertalan Zsigmond
1848 Jurics Flórián
1874 Szauter Antal
1903 Dr. Hirling Antal
1906 Horacsek Endre
1939 Molnár József
1974 Lőrincz Sándor
1977 Máthé Tibor
1984 Bán Zoltán
1988 Juhász Tibor
1993 Kövesi Ferenc
1996 Horváth Sándor
2004 Hegyháti Tibor
2010 Bartha Zsolt
2011 Hamzau Relu plébános; Balázs Zoltán kisegítő lelkész
2014 Farkas József
2015 Porpáczy Attila
2021 Barics Gábriel

Csöpinczi József Sebestyén 1688 évben Vas megyében született. Zágrábban elvégezvén a teológiát, Patacsics György boszniai püspök áldozópappá szentelte. Első miséjét a jezsuiták Pécs-belvárosi templomában tartotta. 1713. évben Csetkó István pécsi jezsuita rektor ajánlására, az általános helynök őt Görcsönybe helyezte és megnyervén az inveztitúrát beiktattatott. 1714 évben jelen volt az egyházi zsinaton, hol neve a következő megjegyzéssel fordul elő: ,,A B. Szűz Mária születéséről nevezett Görcsönyi egyház plébánosa, melynek leányegyházai: Regenye, temploma nincs, de valamikor volt, Ócsárd, temploma nincs, Kisdér, temploma nincs, de régen volt, Baksa, hol a híveknek van imahelyük, Thesény templom nélkül, ő vezeti még Tengerint, Babarczt, Szőlőst és Bodonyt.” Mihelyt Görcsönybe jött, azonnal plébánialakot építtetett a templom közelében saját pénzén, amely azonban annyi kényelmet sem nyújtott, mint valamely polgár lakása. Felettesei számára rögzített panaszai szerint elege lett abból, hogy a hívek nem jártak templomba, a prédikációt nem hallgatták figyelmesen, a papot nem hívták időben a betegekhez, az ünnepeket nem tartották, káromkodtak, részegesek voltak és babonásak. Megunván itt a nyomorúságot és a vad műveletlen népet 1721 év július havában visszament vas megyébe, ahol a Kéthelyi plébánia javadalmat nyerte el, és ott 36 évi lelkipásztori működés után 1757 évben szeptember 10-én 70 éves korában befejezte életét.

Tarjáni Mátyás a filozófiát Budán, a teológiát mint növendékpap Veszprémben végezte, ahol fölszenteltetvén 1722. évben Atala plébánosa lett, ahonnét 1731. év elején a pécsi egyházmegye kötelékébe vétetett föl, és lett Görcsöny buzgó lelkipásztora, ki hogy a plébánia jogait megvédje, sokat küzdött, bár nem kísérte fáradságát olyan siker, melyet megérdemelt volna. Nagyon sok küzdelme volt az akkori földesúrral, a jezsuitákkal, kik midőn a plébánia részére kimérték a plébániát megillető 12 hold földet, holdját 1100 négyszögöllel mérték. Addig küzdött az igazságtalanság ellen, míg végre még 2 holdat kapott. Sokszor felemelte szavát az urak igazságtalan eljárása és adószedése miatt, továbbá a szegény nép elnyomása miatt. Persze ezt rossz néven vették tőle. Egyszer hívei jelentették fel a püspöknél, mert súlyos bírsággal sújtotta azokat, akik nem jártak misére. Ezen buzgó lelkipásztor tapasztalta életében: ,,Szólj igazat, betörik a fejed". 30 évi görcsönyi plébánoskodása után 1761. június 29-én örök búcsút mondott e világnak, és a templomban temettetett el.

Beke Sándor Szabadszentkirályon született 1729. nov. 24-én, nemes ember. Szülei: Beke Ferencz és László Ilona. Iskoláit Pécsett kezdte, majd Nagyszombaton fejezte be, ahol 1754. jan. 13-án pappá szenteltetett és szeptember hó elején a beteg és távollévő vajszlói plébánost helyettesítette, majd pedig halála után utódja lett. 1761 év július havában pedig Görcsönyi plébánossá neveztetett ki. Nagyon derék, kedves ember volt, de folytonosan betegeskedett. Protonotarius apostolicus címmel tüntették ki. 1773. dec. 27-én cserélte fül e nyomorúságos életet az örök élettel. A régi templomban találta meg holt teste az örök nyugvóhelyet.

Dienes István a Baranya megyei Szilágyon született 1720-ban. Összes iskoláit Pécsett végezte. 1744. július 12-én lett felszentelve pappá. Bölcskén és még 6 helyen volt. Bár kérte a görcsönyi plébániát Englics Ádám kifogástalan életű 15 éves káplán és Keresztes László is, aki Görcsönyben káplánkodott a betegeskedő Beke Sándor mellett, és akit a hívek is kértek a püspöktől plébánosnak, mégis Dienes István neveztetett ki, aki akkor Mindszenti administrator volt. Úgy koránál fogva, mint kiváló szónoki képessége és hazai anyanyelvünkben való kiváló jártassága miatt nyerte el a plébániát 1773. évben. Csak 2 évig volt itt plébános, mert tüdővészben szenvedvén, 1775. szeptember 22-én életének 55. évében a jobb hazába költözött. A régi templomban temettetett el. 1774. március 15-én készített végrendeletében 150 forintot hagyott 300 szentmisére, a régi mohácsi templomnak 25 ft-ot, az új mohácsi templomnak 17 ft-ot, a mindszenti templomnak 16 ft-ot, azonkívül kisebb összegekkel megemlékezett a gyűdi, radnai, budai és szilágyi templomokról.

Wlasics József pécsi származású volt, és a Jézus társaság tagja. 1775. február 26-án tanulmányai folytatására, már mint felszentelt pap Bécsbe ment, de csakhamar visszakerült és Görcsönybe helyeztetett. Mária Terézia királynő a fehérvári káptalant felállítva, tekintve az ő jámbor érdemeit és testvérének Wlasics András királyi tanácsosnak hazafias érdemeit, a fehérvári káptalan tagjának nevezte ki, később őrkanonok, majd éneklő kanonok lett. 1802. január elején Fehérvárott hirtelen halállal halt ki, porhüvelye a fehérvári székesegyház kriptájában várja a boldog feltámadást.

Németh József 1747. február 3-án született Szombathelyen, Németh István és Vörös Katalin szülőktől. Iskoláit Győrött végezte, a teológiát pedig Pécsett. 1770. május 3-án ordináltatván, Szentlőrincen és Kővágószőllősön eltöltött káplánkodása után, 1777. május havában Görcsönybe disponáltatott és augusztus 11-én letette a plébánosi esküt. Pécsett betegeskedvén, lelkét visszaadta Teremtőjének 1790. november 20-án. A budai Külvárosi plébániatemplomban, a kriptában nyugszanak földi maradványai.

Temesvári, másképp Mikolics Ádám Pécsett 1760. január 29-én látott először napvilágot. A filozófiát Budán, többi iskoláját pedig Pécsett végezte. 1783. március 15-én ordináltatván 7 évig és 7 hónapig Mohácson káplánkodott. 1790-ben Mihalovics József Mátyás kegyúr által bemutatván Görcsönyben lett plébános. 1805. évben Szenterzsébetre ment plébánosnak.

Vörös József 1777. február 1-én született, 1800. november 9-én lett presbiter Závodon és a pécsi székesegyházban eltöltött káplánkodása után 1805. július 28-án került a görcsönyi plébániára. Augusztus 2-án letette az esküt, de rövid, fél évi plébánoskodás után élete 29. évében 1806. február 7-én az örökkévalóságnak lett lakója.

Mestrovics József, nemesek sarja, 1778. március 6-án jött a világra, atyja csizmadia volt. Összes tanulmányait Pécsett végezte. 1801. március 8-án szenteltetett fel. Az elemi iskolák catechetája és Pettő segédpüspöknek szertartója volt, azután a székesegyházban káplán. 1806. február 21-én praesentáltatott Görcsönybe, július 15-én pedig esküt tett. Ő alatta épült és benedicáltatott az új görcsönyi plébániatemplom. Míg a templom felépült, mivel a régi templom szentélye helyén levő kápolnácska nagyon kicsiny volt, 1808. december 15-én engedélyt nyert arra, hogy a vasár- és ünnepnapi istentiszteleteket az ócsárdi iskolában tartsa. 1817. évben Bogádon lett plébános.

Drenovics Ignácz József Drenovics József és Udvardi Anna szülők gyermeke, 1787. július 6-án Simontornyán született. Alsó iskoláit Budán, a filozófiát Szegeden, a teológiát Pécsett végezte. Ordináltatott 1810. augusztus 28-án. Széken, Bikalon, Bükkösdön, Bátaszéken és Görcsönyben eltöltött 5 évi káplánkodása után a köblényi, 1817. október 9-én pedig a görcsönyi plébániát nyerte el. Mivel a templomtól a plébánia elég távol volt, egyházhatósági engedéllyel a régi templom szentélyéből alakított kápolnát restauráltatván 1826. évben szent Teréz tiszteletére benedicálta és abban misézett hétköznapokon. Folyamatos háborúságban, veszekedésben volt a néppel, káplánokkal, megyei urakkal, patronusával, nagyon nyers természetű lévén. Különösen az 1827-es év telt el folytonos feljelentésekkel, vizsgálatokkal, tanúkihallgatásokkal. Szentszéki eljárás indíttatott ellene, de el nem ítéltetett. Végre az örök béke honába hivatott 1831. június 18-án, életének 44. évében.

Bertalan Zsigmond 1798. április 21-én Kozmadombján, Zala megyében született, Bertalan Ferencz és Simon Anna nemes szülőktől. A gimnáziumot Nagykanizsán, a filozófiát Szombathelyen, a teológiát Pécsett végezte. 1821. augusztus 15-én ordináltatott. Gödrében, Czikón, Kónyiban, Bátaszéken, Vörösmarton és Görcsönyben volt káplán 10 évig, és plébánosa halála után elnyerte a javadalmat. Gyakori betegeskedése miatt 1848. év elején lemondott a plébániáról, és Szigetvárra költözött, ahol ugyanazon év május 5-én 50. évében az égi hazába hivatott.

Jurics Flórián Magyar Kanizsán 1820. május 3-án született. A gimnáziumot ugyanott, többi iskoláit pedig Pécsett végezte. Felszenteltetett 1843. május 12-én. Káplán volt Berkesden, fél évig adminisztrátor, 1848. évben pedig görcsönyi plébános lett. Alig, hogy elfoglalta a görcsönyi plébániát, rögtön hozzá kezdett az új plébániaház építéséhez. Befolyást, fáradságot, pénzt nem kímélt, csakhogy minél lakájosabb, kényelmesebb épületet emeltethessen. Nagyban gondozta a plébánia beltelkén lévő kaszálót, kiváló gazda volt, sok jószággal. Rendkívül szigorú, katonás természetű ember volt, ezért katonapapnak nevezték. A regenyei öreg harangozó kocsisa volt, azt mondta róla, hogy nagyon féltek tőle. Az öreg még halála után is bizonyos félelemmel gondolt rá,. Egy alkalommal, mivel idejében nem fogott be, botjával feléje ment, ő úgy megijedt, hogy elszaladt és Regenyéig meg sem állt, csak hazaérve mert visszanézni. Különben nagyon pontos lelkipásztor volt és így alig lehet megérteni, hogy az ő idejében három szentmise alapítványi tőke elveszett. Iskolatársai, élükön Troll Ferenc pécsi kanonokkal gyűjtést rendeztek, és az elveszett alapítványi tőke részbeni pótlására 164 Koronát helyeztek el az alapítványi hivatalnál. 26 évig vezette a plébánia ügyeit, míg ismételt szélütés következtében 1874. február 7-én élete 54. évében az örök Bíró előtt megjelent.

Szauter Antal a paksiak általánosan szeretett és nagyrabecsült tanítójának fiaként született Pakson 1829. november 24-én. Elemi iskoláit atyja vezetése alatt, a gimnázium 1. osztályát pedig Szláby Ferenc akkori paksi káplán, későbbi pécsi nagyprépost vezetése mellett végezte. A gimnázium többi osztályait Kalocsán, a filozófiát pedig Pécsett végezte. A teológiát a budapesti központi papnevelő intézmény növendéke gyanánt az egyetemen hallgatta. A teológiai tanfolyamot elvégezvén, korhiány miatt nem lévén felszentelhető, 1851-ben a püspöki irodában került. 1852. január 24-én felszenteltetvén Bonyhádon, majd egy évre rá Nádasdon lett káplán. 1855. november 22-én karkáplán lett, egyúttal a nőzárdában hitoktató, ezen időben 3 hónapig Bécsben a pedagógiai tanfolyamot hallgatta. 1856. október 1-én praeparandiai tanár lett, ami felejthetetlen maradt tanítványai emlékében. 1859-ben a pécsi elemi, népiskolák, képzőintézet, zene-, vasárnapi iskolák, reáliskola igazgatójává neveztetett ki. 1869. évben czikói plébános lett, de egyúttal megmaradt pécsi állásaiban is. 1871. évben a czikói plébániáról lemondott, és csakis a reáliskola igazgatói állását tartotta meg, addig, amíg 1874. április 1-én görcsönyi plébános neveztetett ki. Pécsett úgy a tanügy terén, mint a társadalmi téren, az egyletek vezetésében vezérszerepet vitt, roppant sokat fáradott, hol jóhiszeműségével, mindenre való készséges lelkével nagyon visszaéltek és így beleverte magát oly nagy adósságba, hogy adósságait nem volt képes letörleszteni élete végéig. Egy esetet említsünk: Dr. Eötvös József közoktatásügyi miniszter Pécsre jött. Bankett kell. Ki rendezze? Szauter. Rendezte is, midőn pedig fizetésre került a sor, senki sem fizetett, hanem egy egész kiadás a nyakába zúdult. Óriási elfoglaltsága mellett irodalmilag is működött. 1861-1870-ig népoktatásra folyóiratot szerkesztett "Népművelők kalauza" majd később "Kalauz" címmel. Munkái között találhatók egyházi, ünnepi beszédek, tankönyvek magyar és német nyelven is, tömérdek újságcikk.
Mindjárt Görcsönybe való kineveztetése után a patrónusnál keresztül vitte a templom renováltatását, különféle egyházi ruhákat és szereket szerzett be, többnyire könyörgésekkel. Az ő idejében szerveztetett Görcsönyben az osztálytanítói állás és ennek megfelelőleg az iskolaépület átalakíttatott. Az ő buzgóságának és fáradságának köszöni létét az ócsárdi kápolna. Dolgozott, fáradott Isten dicsőségére, a lelkek üdvére és embertársainak földi javáért élete utolsó pillanatáig. A szív embere volt, mindenkivel jót tett, mindenkin segített, vagy segíteni iparkodott tanácsával, közbenjárásával, ajánlásával. Vendégszerető volt egész meggondolatlanságig. A görcsönyi négy vásár és a búcsú alkalmával óriási vendégsereg volt mindig nála, ő nála, aki nagy szegénységében zöldre fakult, foltozott reverendában volt kénytelen járni. Bámulatos emlékezőtehetséggel volt megáldva, minden, még a legcsekélyebb esemény sem kerülte el figyelmét, az egész világtörténet és kora emberei életében előforduló évszámok, hónapok, napok ismeretesek voltak előtte. Köztudomásos volt: Szauter mindent tud. Ezen kitűnő emlékező tehetségét a vöröshagymának tulajdonította, melyet naponként fogyasztott. Gyönyörű tenor prím hang volt birtoka és kiváló szónok. Ha az a bizonyos ,,ha” nem lett volna életében, bizonyára fényes tehetségénél fogva az ország legkiválóbb főpapjai sorában foglalhatott volna méltán helyet. A kora hajnali óráktól késő éjjeli órákig dolgozott, tanult, fáradott és vezette ezen terhes plébániát türelemmel, okossággal, még késő öregségében is.
1901. szeptember 14-18-ig voltak Görcsönyben a nagy hadgyakorlatok, midőn Ő Felsége I. Ferenc József is jelen volt, a plébánián Ferdinánd román trónörökös lakott. Előzőleg fél esztendőn át a sok udvari ember járt-kelt, lakott a plébánián, nagy költséget okozva és sok fáradságot, gondot a törődött öreg plébánosnak. És a vége az lett, hogy midőn még a paraszt bíró is arany érdemkeresztet kapott, ő aki igazán rászolgált a kitüntetésre egész életével is, kapott egy aranyórát. Egy öröme lett volna még életében, ha megérhette volna aranymiséjét, melyre ő maga is, és tisztelői tanítványai készültek, de ezt nem érhette meg. A Jó Isten megelégelte öreg szolgájának sok küzdelmét, fáradságát és a földi kitüntetések helyett bizonyára megadta neki az örök élet koronáját. 1902. augusztus 3-án éjjel 11 órakor, előzőleg a haldoklók szentségeit buzgón felvévén, tüdőgyulladás és tüdővizenyőkór következtében nemes szíve megszűnt dobogni. Temette Szeifricz István pécsi nagyprépost. Tanítványai és tisztelői, mint sírirata mondja: Koszorút akartak adni az élőnek, de csak sírkövet adhattak a megholtnak. Tanítványai és tisztelői 1907. november 20-án 125 Korona tőkével gyászmise alapítványt tettek érte, sírjára egy szép emlékkövet állítottak, és fenntartására 120 Koronás alapítványt tettek.

Dr. Hirling Antal 1862. április 24-én született Szekszárdon. Gimnáziumi és teológiai tanulmányait Pécsett végezte kiváló eredménnyel. 4. éves teológus korában főductor volt. Felszenteltetett 1884. évben. 1888 évben a somogymegyei mozsgói plébániát nyerte el, ahonnét 4 évi buzgó lelkipásztori működés után a plébániáról lemondván, Gróf Károlyi családhoz került nevelőnek. A most már a közéletben szereplő gróf Károlyi Józsefnek volt nevelője. Budapesti nevelői minőségben való tartózkodása alatt szervezte meg a hittudomány-egyetemen a filozófiai doctoratust. Növendékével Európa művelt államait nagyrészt beutazta. Általános műveltségű ember volt, kiváló szónok. A görcsönyi plébániát 1903. év elején nyerte el. Szerény anyagi viszonyok közt volt, midőn a plébániát elfoglalta. Buzgó plébános volt, főkép az iskolát szerette és a szószéket. A hívek úgy emlékeztek reá, mint aki "mindig a lélekről prédikált". Vesebaj kínozta, mely betegséget már Budapestről hozta magával. 1905. év novembertől kezdve már többször ágyban fekvő beteg volt, úgy hogy a lelkipásztori teendők elvégzésére káplánt kellett kérnie. Káplánja volt Hoffer Gergely, később bikali plébános, aki a pécsi őrültek házában fejezte be fiatalon életét. Végre midőn baja mindjobban súlyosbodott, a pécsi közkórházba ment gyógyulást keresni, ahol végre 1906. szeptember 8-án este fél 10 órakor szenvedéseitől a halál megváltotta 44 éves korában. Szeptember 10-én Wajditz Gyula prépost-kanonok úr szentelte be holttestét, melyet Szekszárdra szállítottak, ahol Wosinczky Mór akkori szekszárdi apátplébános beszentelése után a családi sírboltba helyeztetett a dicsőséges feltámadás reményében. R.i.p.

Horacsek Endre - fenti életrajzok összeállítója - született Szekszárdon, Tolna megyében 1867. december 1-én. Elemi iskoláit, a főgimnáziumot és teológiát Pécsett végezte. 1891. június 30-án szenteltetett fel. Dr. Dulánszky Nándor pécsi püspök által a csak 2 hét előtt nagy ünnepélyességgel felszentelt pécsi székesegyházban, melynek felszentelése alkalmával a felszentelést végző pécsi püspöknek volt segédje. Vajszlón és Regölyben eltöltött két évi káplánkodás után primitiáját 1891. július 5-én tartotta Dárdán. Paksra került káplánnak Spies János apátplébános mellé. Pakson a legényegyletet vezette 1893-tól kezdve, és fáradsággal elért annyit, hogy Paksnak iparos osztályát tömörítette a legényegyletben. Innét 1898-ban Dunaföldvárra került káplánnak, ahol ismét a legényegylet elnöke volt, ugyanitt az 1900. évben vicarius lesz, majd pedig administrator Bencze István apátplébános halála után. 1901. évben szigetvári vicarius lett, amely idő alatt 1903. évben Rómában volt zarándoklaton. Azután rövid ideig Kővágószőlősön, Egerágon és Szekcsön volt káplán. 1906. évben administrator lett Kisasszonyfán, 1906. évben administrator Görcsönyben és 1907. április 27-én Görcsönybe neveztetett ki plébánosnak. Gyűjtést indítva a templomba beszerezte Jézus és Mária szent szíve szobrait, majd 1908. évben szent József és szent Antal szobrait saját költségen. Beszerzett több egyházi ruhát és felszerelést részint a templom, részint a saját pénzén. 1908. évben sok küzdelem után a kántortanítói lakást alakítatta át. 1909. január 5-én a németi kerület esperesévé neveztetett ki. 1913-as évben a regenyei iskolát bővíttette ki, és 1913. évben az osztálytanítói lakást alakítatta át, úgy hogy az előbbi egy szoba helyett az osztálytanító részére szoba és konyha készíttetett. 1915. évben megalakította szabályszerűen Jézus szent szíve társulatát. 1915. december 6-án a tanítók részére alakított fegyelmi tanács tagja lett.1916. novemberében a hadikölcsönök gyűjtése terén kifejtett buzgóságáért miniszteri elismerő oklevelet kapott. 1917. évben a magyar királyi pénzügyminiszter a pécsi adóhivatali kerület egyenesadó kivető bizottságának elnökhelyettesévé és rendes tagjává nevezte ki. 1917. évben a pécsi járási Vöröskeresztegylet választmányi taggá választotta.
(Horacsek Endre írta le a fenti életrajzokat, eddig a pontig sajátját is, halála után Solti István adminisztrátor fejezte be az életrajzát. A további életrajzokat nagyrészt saját maguk a plébánosok írták le, ezeket igyekeztünk kibővíteni, teljessé tenni.)
Horacsek Endre esperes nagyon képzett ember volt. Öregségében, betegeskedése közben is a tudománynak élt. Különös szeretettel a dogmatikával foglalkozott. Nem fordult elő tudományos kérdés, amelyhez ne tudott volna hozzászólni. Jó szívű ember volt, ahol tudott, segített. Ennek dacára is azonban mindenki félt tőle. A környezetében nem tudott senki fölmelegedni. Bizalmatlan volt mindenkihez. A felsőbbséget nem tisztelte. 1937. februárjában a már régi cukorbaja végleg elhatalmasodott rajta. Sokáig ágyban fekvő beteg volt, és amikor kissé javult is a helyzete, funkciókat többé végezni nem tudott. A betegségében első káplánja dr. Kovács János volt. Februártól június 30-ig működött, mint kisegítő lelkész Görcsönyben. Ezután 1937. július 1-vel Solti István lett a subridiarius. Másfél évig volt Horacsek Endre esperes káplánja. Ő kezdte meg a filiálisokban a hitoktatást. Megalakította a szívgárdát. Szívgárda zászlót és két templomi zászlót vett. Két misekönyvet vásárolt. Az első pénteki és az első vasárnapi szentgyónást és szentáldozást ő honosította meg Görcsönyben. Horacsek Endre esperes hosszú betegeskedés után 1938. október 9-én kilehelte papi lelkét. Temetése, amely igazán szépen megrendezett és kedves volt: szeptember 12-én gyászmise a templomban volt, ahol 11-én este ravatalozták fel. A temetést dr. Garparich György esperes plébános, a németi esperesi kerület esperese végezte.

Molnár József 1901. március 4-én született Kapospula községben, Somogy megyében. Elemi iskoláit szülőfalujában, a gimnázium alsó négy osztályát a dombovári kir. Katolikus főgimnáziumban végezte. Innét Fehérvári József dombovári káplán és gimnáziumi hittanár közbenjárására valamint Kéri Elek kanonok esperes-plébános pártfogásával, mint a pécsi szeminárium gimnazista növendéke, a pécsi Ciszterci Rend főgimnáziumában folytathatta tanulmányait, ahol érettségi vizsgát is tett 1921. június 10-én. A hittudományi főiskolát Pécsett végezte. 1925. június 14-én Gróf Zichy Gyula pécsi megyés püspök pappá szentelte. A primiciát szülőfalujában mondta. Mint újmisés Bükkösdre került káplánnak, innét 1926 szeptemberében Dunaföldvár-belvárosba, ahol Buzsáki Imre prépost-plébános halála után adminisztrátor lett. Innét Pécs-Gyárvárosba helyezték át 1930. márciusában, ahol az újonnan létesített plébánián káplán és az iskolánál államilag kinevezett, önálló hitoktató lett. A kápláni teendők alól felmentetvén 1931. június havában a pécsi Nagy Lajos elemi iskolához beosztatott, mint önálló hitoktató. Ezen minőségében, mint az Irgalmas Rend misézője és szónoka, valamint belvárosi káplán is működött, egészen 1933. augusztusáig. Mint belvárosi káplán vezetője volt a Keresztény Munkás Ifjak cserkészcsapatának. Virág Ferenc megyéspüspök 1933. augusztus 25-én a pécsi püspöki tanítóképző intézet hittanárává és az intézettel kapcsolatos internátus prefektusává nevezte ki. Hittanári oklevelet 1934. szeptember 26-án szervezett. 1936. szeptember havában Vasas községben kihelyezett lelkész lett, de megromlott egészségi állapota miatt csak két hétig láthatta el a munkakörét, mert gyomorvérzéssel a klinikára szállították. Több hónapi gyógykezelés után sem volt teljesen munkaképes, ezért a Főpásztor az állás javadalmazását részére fenntartva, kisegítőt küldött Vasasra, őt pedig a Papi Otthonban helyezte el. Két éven át heti néhány órában a városi polgári leányiskolában tanított. 1939. január 7-én 46/1939. sz. alatt kegyúri bemutató alapján Virág Ferenc pécsi megyés püspök görcsönyi plébánossá nevezte ki. 1949. december 10-én a Főpásztor a németi esperesi kerület hitoktatási felügyelőjévé nevezte ki a lila öv viselésének jogával. 1950. január 30-án pedig a jubileumi szentévvel kapcsolatban felállított Hitbuzgalmi Bizottság tagjává nevezte ki. 1974. április 25-én hunyt el.

Lőrincz Sándor 1931. október 24-én született Keszüben. Az elemi iskoláit helyben végezte. 1944-ben került be a pécsi jezsuiták Pius Gimnáziumába. Itt végezte el a gimnázium alsó 4 osztályát. Az 1948-ban történt államosítás után a Jannus Pannonius Gimnáziumban fejezte be tanulmányait. Az érettségi után 1 évet végzett a pécsi Pedagógiai Főiskola magyar szakán. Innen került a Pesti Központi Szemináriumba, ahol bölcseletből, szentírástudományból és egyháztörténelemből megszerezte a szigorlatot. Mint felszentelt diakónus 1959-ben került ki.
Utána mint kántor működött különböző helyeken. Felszentelése után papi működést is kifejtett a kántori teendők mellett. 1969. szeptember 12-én foglalta el első kápláni beosztását Simontornyán. Innen Bóly következett 1970. február 5-től. Heti 14 hittanórát és sok lelki örömet jelentett a még mindig merev közösséggel alkotó németek és az idetelepített felvidékiek között. 1971. június 24-én egy régi színmagyar faluba kerül, számos hittanóra, egy filia ellátása jelentette munkáját 7 hónapig. Váratlanul érte a Pécs- Jézus Szíve plébániára szóló elhelyezése. 1972. január 18-én foglalta el az új állomáshelyét. Vasárnap 3 szentmise, 2 alatt gyóntatás, kórházak látogatása, betegek ellátása szerzett komoly elfoglaltságot számára. A legnagyobb örömet a templomi hittan látogatottsága és a 100-150 létszámú vasárnapi diákmisék jelentették. 1974. július 6-án foglalta el a görcsönyi plébániát, amely megüresedett Molnár József apát úr április 25-i halálával. A plébániát Antal Géza káplántól vette át. Az ő idejében épült fel a jelenlegi plébániaépület 1975. május 1. és 1976. május 30. között. Görcsönyből 1977. november 27-én helyezték át más plébániára (a kéziratban olvashatatlan a helyszín)

Bán Zoltán 1931-ben született vasutas családból. 1938-ban Pécsre költöznek, itt végzi iskoláit. 1949-ben az államosított Nagy Lajos gimnáziumban érettségizik, majd ciszterci novicius lett Zircen. Egy év múlva az állam feloszlatta a szerzetesrendeket. Ekkor a továbbtanulás érdekében megpróbál kiszökni az országból, sikertelenül, és 4 esztendőt a börtönben kellett töltenie. 1954-ben a pécsi egyházmegye felvette kispapnak, de a politikai események folytán kétszer is meg kellett szakítania a hittudományi tanulmányait. Így lett alkalmazottja az Egyházi Szeretetszolgálatnak, mint Szociális Otthoni házi-mindenes: anyagbeszerző, szerelő, főkönyvelő, gépkocsivezető, és 1960-ban történt felszentelése után ezek mellett lelkész is. 1973-ban kapta első egyházmegyei lelkipásztori beosztását, mint nagynyárádi segédlelkész. 8 év múlva, 50 éves korában lett bükkösdi plébános. Ott 3 év alatt megpróbálta összeegyeztetni a Zsinat által is megkívánt evangéliumi boldog szegénységet egy mai falusi plébános lehetőségével. 1984. november 21-én a Szűzanya bemutatásának ünnepén, a kegyoltárnál tartott koncelebrációs szentmisével vette át a görcsönyi plébánosi szolgálatot. Görcsönytől 1988. október 16-án köszönt el. Szerzetesi elöljárója kérésének eleget téve püspök atya elengedte az egyházmegye szolgálatából, és a székesfehérvári egyházmegyéhez tartozó Nagyvenyimre költözött, hogy rendtársaival lelkipásztori munkát végezzenek.