1959. június 10.
Molnár József
Plébános

"Emlékezzünk régiekről"


Görcsöny Baranya megyében, Pécstől 18 kilométerre, a pécs-harkányi vasúti vonalon a pécs-vajszlói országút mentén fekvő, ezer lakosú, katolikus vallású, magyar nyelvű község. Honfoglalás kori település. Már a XIII. században III. Endre, az utolsó Árpád / 1290-1301./ uralkodása idején történik róla említés.
Az 1274. évben tartott lyoni zsinat elrendelte, hogy hat éven át az egyházi jövedelmek tizedrészét a szentföld védelmére kell fordítani. Róbert Károly magyar király /1307-42./, aki trónját jórészt a pápának köszönhette, állandósította a pápai adót, olyan módon, hogy minden egyházi javadalomtól tized szedhető, de úgy hogy a befolyt összeg harmad részét hazai keresztények védelmére kell fordítani.
Az 1332-36-ig történt tizedszedésről a pápa kiküldöttei jegyzéket vezettek. A vatikáni levéltárban őrzött, ma is meglévő jegyzék felsorolja az akkori plébániákat hazánk területén, köztük Görcsönyt, ahol az 1333.évben Gydus pap, 1334.évben Pál, 1335.évben Sudre vikárius a lelkipásztor, akik a pápai tizedet jövedelmük arányában megfizették.
Ezekben az években Miklós győri püspök birtoka Görcsöny, aki 1333-ban június 6-án elcseréli azt a Pécz nemzetségbeli Ivánka - fia János, Vörös Tamás és Oros Miklós birtokaiért. A három birtokos közül Vörös Tamás érdekel bennünket Görcsöny múltját illetőleg. Neve gyakran fordult elő ennek a kornak okleveleiben. Neves diplomata főúr, a Pécz nemzettség tagja és a mai napig fennálló gróf Apponyi család őse. Teljes nevén Thomas Aladari Rufus comes de Vivar, ambaxiator = Aladárfia Vörös Tamás újvári ispán, követ. Így nevezi őt az Archívum Vaticanum, Regesta Supplic. Clem. VI. a nn. II. pars II. fol.205. Az "ambaxiator" követet jelent, v.ö. a francia Ambassadeur és az olasz Ambaciatore megnevezéssel, ami a nagykövet neve a nemzetközi jogban. Egyébként VI. Kelemen pápa 1344. február 21-én kelt levele is a magyar király követének nevezi őt. Nagy Lajos királyunk uralkodása alatt az Avignonban székelő VI. Kelemen pápához küldött követségek tagjai közt több ízben szerepelt.
1343. őszén Erzsébet anyakirályné, aki nagy befolyást gyakorolt Nagy Lajos kormányzására, miután ő maga személyesen Rómában és Nápolyban járt, követséget küld a pápához ifjabb fia, Endre érdekében, kérve a pápát, hogy Endrét Johannával együtt koronázza meg Nápoly és Szicília királyává. Nápoly ugyanis pápai hűbér volt. A Pápa válasza a követség kérésére november 28-án kelt.
1344. évben újból a követség tagjai közt van Tamás ispán. A pápa ugyanekkor megengedte neki, hogy tizenegyed magával a szentföldre zarándokolhasson és búcsút engedélyezett a nyiramegyei vecsei templomnak, melynek építését Tamás fejezte be. 1345. évben ismét Avignonban jár követségben Aladárfia Tamás, ötödmagával, Endre és Johanna megkoronázásának ügyében, mire a pápa ugyanez év június 10-én utasítja Johannát, hogy férjével együtt jöjjön Avignonba és ott megkoronázza őket. Ennek az intézkedésnek hírét a követség tagjai hozták volna Magyarországra, megnyugtatva a királyt, miszerint a Szentszék Endre érdekeit jóakarattal karolja fel. Szeptember 21-én a követség még mindig Avignonban van, mert e napi kelettel salvus conductus, menedéklevelet kap útjára hazafelé a pápától. De még ennek kiállítása után sem indultak, mert kérvényeiknek egész sorozata maradt fenn, melyekben maguk, rokonaik, barátaik és híveik számára különféle kedvezményeket eszközöltek ki a pápától és ezeknek elintézését várták. E nagyszámú kérvények megvannak a vatikáni regestákban. Itt tudták meg, hogy Endrét Aversában orvgyilkosok eltették láb alól. Csak november elején utaztak el és november 12-én voltak Velencében. Ugyanez év december 15-én Nagy Lajos királynak Bécsben kelt levelében is előfordul Tamás ispán neve, melyből úgy látszik, hogy Albert osztrák herceggel támadt határsértések ügyében volt kiküldve a cseh határtól Dévényig biztosnak. 1346. év januárjában újból Avignonban jár a magyar király követsége, Endre halála ügyében. A követség tagjai voltak: Albert sziléziai herceg, Aladárfia Tamás újvári ispán, Simonfia Jakab bécsi prépost. Levelet vittek a királytól VI. Kelemen Pápának.
Újvár alatt Holics várát kell értenünk, melyet Fejér egyháznak, de újvárnak is neveznek ebben az időben. Ennek és közben más váraknak is várnagya volt Tamás ispán.
Ennek a gyakori követségnek magyarázata, hogy Nagy Lajos nápolyi büntetőhadjárata előtt és alatt, állandó tárgyalásban volt a pápával. Öccse meggyilkolásának hírül vétele után, annak özvegyének a tróntól való megfosztását kívánta a gyilkosságban való részvétele miatt és Nápoly követelte magának, melyet a pápa tiltakozása ellenére el is foglalta. Végül is lemondott Nápolyról és a pápától felajánlott hadi kárpótlást sem fogadta el.
Tamás ispán követjárásai közül az 1345. évi nagy jelentőségű Görcsönyre nézve. Az ügyesen működő diplomatát a pápai udvar valamiképpen meg akarván tisztelni - ahogy manapság kitüntetéseket adományoznak ilyenkor - valószínű megérdeklődték tőle, hogy mit venne szívesen. A szentföldet járt jámbor diplomata, családi birtokának búcsújáró templomára gondolt, melynek részére az akkori szokásoknak megfelelően búcsú engedélyezését kérte a Szentszéktől. A pápai udvar figyelme a "Spendler aeternae gloriae" kezdetű bulla kiállításával tüntette ki és jutalmazta meg Tamás ispánt: "...Azt óhajtjuk tehát, hogy a Boldogságos Szűz Máriának görcsönyi plébánia temploma, mely a pécsi egyházmegyében, kedvelt fiunknak, nemes Aladárfia Tamás újvári ispánnak öröklött családi birtokán áll, hozzá illő bőséges kitüntetésben részesüljön, azért egyrészt, hogy a keresztény hívek áhítata e templom iránt minél inkább növekedjék, másrészt, hogy a hívek ájtatosságuk végzési céljából minél szívesebben seregeljenek e helyre, hogy annál bőségesebben tapasztalhassák, hogy az égi kegyelem ajándékaiból új erőt kaptak a Mindenható szent irgalmában, valamint Szent Péter és Pál apostolok tekintélyében bízva, mindazoknak, akik a Boldogságos Szűz Máriának ezt a templomát, akár az ő Menybevitelének, akár e templom felszentelésének ünnepén áhítatos lélekkel felkeresik minden évben egy évi és 40 napi búcsút engedélyezünk, ha őszinte bűnbánatot tartanak és meggyónnak". A búcsút engedélyező bulla szeptember 14-én kelt.
1411. november 11-én Gara Miklósnak Siklóson kelt kérésére a pécsi káptalan kiküldi Sythky Pál homo regiust és a görcsönyi egyház Orbán nevű papját, hogy Apponyi Tamást és Miklóst bevezessék a birtokba, amelyről, annak megtörténtéről János prépost és a káptalan privilégiálist ad, hogy Apponyi Tamást és Miklóst Görcsöny birtokába ellentmondás nélkül bevezették és beiktatták.
Nagy kiváltságokkal felruházott hely lehetett Görcsöny, mert 1497. június 26-án II. Ulászló király a Görcsönyre vonatkozó privilégiumokat átírja Apponyi Györgyről Istvánra, amiből aztán per lesz.
Ennek a kornak jellemzője a mély vallásosság, hitből élő néppel, szent életű főpapokkal, élén a királlyal, aki nem csak térítő tevékenységével, templom építéseivel. /Máriacell, aacheni kápolna stb./ hanem vitézségével, lelki emelkedettségével kiérdemelte a "Nagy" melléknevet. Ebben az időben a külföldi krónikák az élő szentek országának nevezik hazánkat. Érdemes megemlíteni az 1346. február 13-án VI Kelemen pápától kinevezett Poroszlói Henrikfia Miklós pécsi püspök életét, akiről így emlékezik meg a krónikás:
" A székesegyház északi részén van az Aranyos Szűznek társas kápolnája, ahol Miklós néhai pécsi püspöknek, a püspökök valódi példaképének koporsója látható. Rajta felfüggesztve lógnak ama cilicium és szőrruha, amelyeket életében viselt. Mondják róla, hogy Isten igéjével legeltette nyáját, éjjelenkint a közeli erdőkbe zarándokolt s vállán fát hozva segítette a szegényeket, hogy ne csak a püspökségtől, de a saját keze munkájától is éljenek.


"Nemzeti nagylétünk nagy temetője"


A XV. században a magyar nemzet virágkorát élte. Kifelé tekintély, az ország határain belül jólét, egymáshoz közel fekvő falvak, sűrű népességgel. A görcsönyi plébánia mai területén, Baksa, Regenye, Kisdér önálló plébániák, templommal és pappal. A községek száma lényegesen több volt mint ma. 1480. évben Anglia 3.700.000, Oroszország 2.000.000, Magyarország pedig 400.000 lakossal van feltüntetve. Erdők elvétve vannak, mert a legkisebb földdarabot is élelem termelésére kellett fordítani.
Ennek a virágzó országnak ásta meg a sírját 1526 augusztus 29-én a szomorú kimenetelű Mohácsi csata, mely a törökök győzelmével végződött. Másnap amikor Szulejmán körüljárta a csatateret, megdicsérte katonáit és utána haditanácsot tartott fő embereivel, 2000 magyarnak levágott feje vette körül trónját. Kanizsay Dorottya pedig megkezdte a temetést a mohácsi síkon. Burgio pápai követ, aki többet tett Magyarország érdekében, mint bármelyik magyar, mikor urának ezt jelentette, VII. Kelemen pápa sírva fakadt. Így lett Mohács nemzeti nagylétünk nagy temetője.
A török a megmaradt futó magyar hadat nem üldözte, mert a visszavonulásban cselt látott, ellenben kiküldött őrsei az egész megyét bebarangolták, raboltak és gyilkoltak mindenütt. Soha nem látott rémület vett erőt az embereken. Brodarics István püspök, történetíró, aki Zsigmond lengyel király kérésére 1527. évben Krakkóban kiadta a mohácsi csata történetét, mint szemtanú, aki maga is részt vett a csatában és megmenekült, azt írja, hogy voltak anyák, akik élő gyermekeiket földbe ásták és menekültek az ellenség elől. A törökök a legyőzött országok elrabolt gyermekeiből nevelték janicsárjaikat. A török had távozása után egy időre megdermedt csend állt be. Az intéző körök hiányoztak. Hét főpap, 500 főnemes és 24.000 magyar áldozta életét a másfél óráig tartó mohácsi csatában. A vezetők, akiktől a nép védelmet várhatott volna, részben elvesztek a csatában, részben elmenekültek. Az egyszerű nép, amely gazdaságát tönkretéve, övéinek egy részét megölve látta, elégedetlenségben tört ki, fegyvert ragadott, elállta az utakat, megtámadta a nemeseket, akik véleményük szerint az országot ily siralmas állapotba juttatták. Fokozta a bajt, hogy az ország két részre szakadt, egyik része Ferdinándhoz, az osztrák császárhoz, a Mohácsnál elesett II. Lajos király sógorához, a másik Zápolyai Jánoshoz, a leggazdagabb magyar főúrhoz húzott, aki Lajos király holttestét Fehérvárra hozatta, ott eltemettette és november 11-én magát megkoronáztatta. Az emberek nem tudták, melyik királyhoz tartozzanak, majd az egyikhez, majd a másikhoz csatlakoztak, s ezzel magukat a másik fél bosszújának tették ki. Így az ország folytonos csatározások színhelyévé lett. Baranya megye János király oltalma alatt állt, Somogy Ferdinándot vallotta urának, Pozsega megyét II. Szolimán bírta, Szigetvár, mint végvár Ferdinánd kezén volt, Baranya Szentlőrincig a töröké. 1541. évben a törökök ötödik hadjáratukat vezetik Magyarország ellen és még ebben az évben elesett Buda vára is, amely jobban megdöbbentette Európa népeit, mint előtte a mohácsi csatavesztés. Mátyás világhírű palotáján török lobogót lengetett a szél.
Az 1542. évi besztercebányai országgyűlés elrendeli a védelmi adózást a török elleni háború céljaira. Az adózók között van Petsi Lénárt Péter görcsönyi nemes, aki panaszt emel Istvánffy István kisasszonyfai nemes ellen, hogy négy jobbágyát minden javaikkal együtt elrabolta és kéri ezt az adózásnál figyelembe venni.
György görcsönyi plébános két és fél forintot fizet a fent említett célra. Fábián és Lőrinc a káplánok ebben az évben . Tehát áll még a templom és magasba nyúló tornyával hirdeti, hogy itt még nem lett úrrá a pusztulás. Görcsöny urai ezekben az időkben a szigetvári várőrség egyes jeles tagjai 1557. évben Szőlősy Lőrinc és Zoláth Máté, Kerecsényi László várkapitány. Görcsöny a szigetvári várnak adózott még 1561-ben is amint a korabeli iratok bizonyítják.
1543. július 20-án a török hadsereg elfoglalja Pécset és az egész megye még meg nem szállt részét. Istvánffy történet író szerint, aki átélte az eseményeket, senki sem gondolt a védelmére, de annál többen a menekülésre. Az emberek holmijukat összeszedve, erdőn, berken, mocsarakon át Szigetvárra és Babócsára igyekeztek, mely szintén erőd volt. Útközben fosztogatók kezeibe kerültek és ha kis vagyonukat menteni próbálták, életükkel fizettek érte. Pécs elfoglalásával az egész megyét a török államhoz csatolták, annak mintájára szervezték, öt nahiera, kerületre osztották be. A két részre szakadt ország rettegve vett tudomást róla, hogy 1552. évben a török új hadakkal indult magyarság három végvára, Temesvár, Eger és Szigetvár ellen.
A harci villongások ezen idején leégett a mai plébánia-kertben a magaslati részen, az "emberemlékezetet meghaladó időben" kőből épült görcsönyi templom, messze vidékek kedvelt zarándokhelye.
Üszkös, kormos falak meredtek az égre, a körülötte elterülő temetőben pedig, fűvel benőtt sírjaikban porladoztak azok, akik látták ennek a templomnak régi dicsőségét.


Élet a romok között


Az 1526-43-ig tartó folytonos harcok, hadseregek felvonulásai, a harci kegyetlenségek, valamint a magas adók miatt a falvak idővel elnéptelenedtek. Mint magyarok, adóztak a királynak, a szigetvári várnak, a volt földesúrnak akitől sorsuk jobbrafordulását remélték és az ország felszabadítását, és adóztak a töröknek.
A rendszeres adót, a kivetett sarcot, megfizetni nem tudták, ezért ott hagyva mindenüket, éjjel megszöktek. Mivel Szigetvár mint végvár, 1566-ig a magyarok kezén volt, Görcsöny és környéke állandó zaklatásnak volt kitéve, hol a magyar, hol a török katonaság részéről.
Minden háztulajdonos 50 akcse fejadót fizetett a töröknek és 60 akcse kitett egy aranyat. Mindennemű állat és termény után tizedet, vagy magas pénzösszeget kellett fizetni. A török még az élő fát is megadóztatta. Görcsöny városnak van feltüntetve a török idők alatt., de nem azért mintha népesebb lett volna a többi falvaknál, hanem mert kisebb- nagyobb erődítmény volt benne, amely a török katonáknak lakásul szolgált. "Aligvár" és "Víganvár" dűlő nevek mintha ennek emlékét őriznék. A "Török Kincstári Defterek" II. kötete 1554. évből, felsorolja az akkori háztulajdonosokat. Görcsöny városnak volt 25 háza. Háztulajdonosok voltak: Gari Benedek, Gercsek Máté, Nagy György, Tót Bálint, Horvát Ferenc, Márton, Török Mátyás, Cseke Péter, Balló Bertalan, Szabó György, Demben István, Kalmár Péter, Cseke Gergely, Palotás Péter, Tar Máté, Hegedűs Gergely, Tót Mátyás, Bagoly András, Pap János, Vég Benedek, Gari Pál, Nagy Márton, Varga Balázs, Tót Antal, Mészáros Balázs.
Régebbi nagy falvak 10-15 házzal szerepelnek.
1558. évben Fyter György bíró bevallása szerint már csak tíz jobbágy telek, három kis házas és hét elhagyott hely van Görcsönyben és az egész lakósság két forint és 50 fillér váradót fizet Szigetvárnak.
A baranyai török alattvalók megadóztatása, a magyar állam, a király és az uraságok részére, nem volt kedves a török hatalom előtt. Csak úgy volt keresztülvihető, hogy a baranyai hódoltság nyugati határán állt Szigetvár erős vár, mely Ferdinánd kezén volt. Az adólajstromokat Szigetváron kezelték.
Az volt tehát a török fő törekvése, hogy ezt elfoglalják a magyaroktól, ezzel a több felé adózás is megszűnik. 1566 szeptember 8-án Zrinyi Miklós hősi védekezése ellenére elesett Szigetvár, a bizakodó magyarok utolsó reménye. A szomorú hír vétele után, szent V. Pipus pápa bezárkózott az Ara Coeli kolostorba és egész nap siratta a kereszténységnek eme pótolhatatlan veszteségét.
"Virágos kert vala híres Pannonia"- mondja a régi ének, de most ráborult a hódoltsági élet fénytelen éjszakája. A katolikus vallásnak nem volt jogi helyzete, politikai és gazdasági okokból megtűrt valami volt.
A töröknek szüksége volt emberre a föld megműveléséhez. Görcsönynek vására is volt, egyébként bérbe volt adva 25.000 akcse összegért 1556. évtől fogva.
Ha tehát üldözi a vallást, megszöknek a jobbágyok. Ezért inkább megtűrte de ez nem tartotta vissza a különböző megszorításoktól.
Házaik a keresztényeknek nem lehettek magasabbak, mint a töröké és csak sötét színűre lehetett festeni őket, Barnára vagy feketére. Még Ómár kalifa elrendelte, hogy keresztényeknek templomokat, zárdákat építeni, sőt a meglévőket kijavítani sem szabad. Több esetről tudunk, hogy csak a legnagyobb nehézséggel, kérvényezésekkel, pénzvesztegetéssel lehetett templomokat és házakat javítani, de ilyenkor sem mulasztották el, hogy az engedély szövegébe sértő megjegyzéseket ne szőjenek bele, mint például "Allah pusztítsa el őket, hitetlen kutya stb." Temetőiket nem vették körbe fallal, harangokat nem tarthattak, körmenetet tartani, vagy a keresztet nyilvánosan körülhordozni, főbenjáró vétek volt, sőt még a házakban sem volt szabad keresztet tartani. Hangos éneklés, még ha egyházi ének volt is, szigorúan tilos volt. Halottaikért csak magukban imádkozhattak, nyilvánosan nem.
A konstantinápolyi héttorony a "Jedikule" számtalan derék magyarnak lett holtig tartó börtöne.
Ilyen volt az élet a török hódoltság alatt.


"Megverem a pásztort és elszélednek a juhok" Mk. 14-27.

A baranyai falvak lassanként elnéptelenedtek, így a papok meg nem élhettek. Ha a török, vagy reformáció őket állásukból meg nem fosztotta, kénytelenek voltak azokat elhagyni. 1557. évben már csak Szentkirályon, Sumonyban és Mánfalván van katolikus pap, akiknek a török a papi ruha viselését is megtiltotta és hosszú vörös ruhában kellett járniuk.
A pap hiány elsősorban a minden lelki vigasztalás nélkül maradt, vallási éltre szomjazó nép körében éreztette hatását. A különböző protestáns felekezetek a török hódoltság területén széles körben elterjedtek. Papok hiányában nem volt aki a katolikus érdekeket megvédte volna, a török pedig a hitújítókat pártolta, mert ezek gyűlölték a katolikus királyt és így szabad kezet adott nekik tanaik hirdetésében. Az új hit hirdetői az első időkben megtartották a régi istentisztelet külső formáját és szertartásait és az egyszerű nép örömmel ment meghallgatni azokat, akik bármiképp prédikálnak neki. A nagy tömeg szinte észrevétlenül ment át az új hitre.
Sztárai Mihály 1544-ben jött Baranya megyébe Laskóra, ahonnét kiindulva az egész Ormánság elárvult híveit eltérítette ősi hitüktől. 1551. évben kelt levelében azzal dicsekszik, hogy hét év alatt 120 községet szervezett meg az új vallásnak. Mivel a reformáció maga is megoszlott, egyik Luther, a másik Kálvin vallását hirdette, jött a harmadik: az unitárius, a Szentháromság tagadók vallása, amelyet a török minden más vallás felett előnybe részesített, mert egyisten hitével legközelebb áll Mohamed vallásához. Így Sztárai kálvinista vallásának gyors terjedését az unitárius vallás akadályozta meg. 1638. évben maga Görcsöny és az egész környék unitárius. Olcsárdi Péter Ócsárdról, Arányosi Péter Arányosról, Szentkirályi Péter Szentkirályról azt állítja, hogy ott mindnyájan unitáriusok. Görcsöny a legerősebb fészek. Arányoson a mai iskola kertjében unitárius püspök lakik. Szigetvár alatti községről is azt állítja egyik kortárs, hogy a szentháromság tagadók lakják, akik előtt ha Jézus nevét említik, a fülüket bedugják.
Csak elszórtan lehetett találni egy-egy ősei vallásához hű maradt katolikust és rajtuk kívül csak az olasz és horvát származású bevándoroltak ragaszkodtak katolikus hitükhöz.
Ezek aztán szereztek is maguknak egy István nevű papot, aki Pécsen a Mindenszentek temploma melletti fa kápolnában- mivel a templomot az új hit követői bírták- végezte lelkipásztori munkáját.
Mikor István pap látta, hogy miként készítik elő az unitáriusok jól szervezett iskoláikban lelkészeiket és küldik őket a falvak közé, míg a katolikusok teljesen elhagyatva élnek, arra határozta el magát, hogy levelet ír a pápának, engedné meg neki, hogy papokat képezzen és így megmentse ami még menthető.
Meghívta a még életben lévő két plébánost, Mihályt Bicsérdről és Györgyöt Berkesdről és 1581. augusztus 18-án keltezve, levelet írt Rómába, amelyet Koller megtalált a vatikáni levéltárban. Mivel ez a kérés annyi volt, mint püspökséget kérni, a pápa pedig nem ismervén eléggé a helyi viszonyokat, nem válaszolt.
István pap halálával nagyon megfogyatkozott a katolikus hívők száma. Csak a Hegyhát és a Mecsek alatti falvak maradtak katolikusok.
Ebben az időben hozta létre az Egyház a licenciátusok intézményét. Ezek a licenciátusok nem voltak felszentelt papok, így papi ténykedést nem is végezhettek, de a hit megőrzése szempontjából nagy szolgálatot tettek. Kereszteltek, a vasárnapi evangéliumot felolvasták a híveknek, előimádkoztak, temettek és a házasságkötésnél közreműködtek.
Habár Pázmány Péter ebben az időben óriási erőfeszítést tett, hogy a papi hivatások számát emelje és a török missziókat ez által előmozdítsa Horváth János jezsuita 1643. szeptember 2-án kelt levelében azt panaszolja az osztrák tartomány főnöknek, hogy andocsi missziójához 4-5 megye tartozik és ezen a hatalmas területen egyetlen magyarul tudó pap sincs.
Ez a Horváth János és még két társa 1629. évben Püspökszenterzsébeten telepedett le és 1634. évben ide hívta össze a megye területén lévő licenciátusokat. Harmincan jelentek meg, tehát ennyi katolikus falu volt a megyében abban az időben. A török kiűzése utáni időkben, mikor már Radanay volt a pécsi püspök a nagy pap hiány még mindig tartott, egy Heródes István nevű licenciátus, aki Ócsárdon lakott, vasár és ünnepnapokon átjött Görcsönybe és itt istentiszteletet tartott a kevés számú hívőknek.
A hódoltság második felében azonban mind több és több katolikus pap tartózkodott a megszállt területen, aminek a régebbi helyzet eléggé nagy enyhülése volt az oka, különösen amióta a pécsi basa leányát a jezsuita atyák meggyógyították és a szigetvári basa katolikus hitre tért.
Ezek a papok, főleg jezsuiták, ferencesek és domonkosok, álruhában, ezer veszély között, hősi lélekkel járták a falvakat. "Megvetették lábukat a Balatontól Mohácsig, Kanizsától és Szigetvártól Harsányig. Bejárták ezeknek a területeknek majdnem minden részét." - "Járomba kellett állniuk a magyar néppel a török uralom alatt."
Ilyen volt az élet a török hódoltság idején.


"Emlékezzél meg Uram ! mi történt rajtunk." Jer. 5,-1.


Amikor a törökökkel kötött békeszerződések ideje lejárt, a harcok újból és újból megindultak. Egyik alkalommal a törökök a tatárokat hívták segítségül, akiknek egy része Baranyában táborozott. Ittlétük megközelítette az első tatárjárás borzalmait. A nép szétszóródott, megszokott búvóhelyére, az erdőkbe menekült, de amint a béke némileg helyreállt, visszatért régi fészkébe és újból építeni kezdte. Régi levelek sárgult lapjairól azonban már kicsillan a remény, hogy hamarosan megszűnik a török uralom, amikor Zrínyi Miklós, a szigetvári hős dédunokája megkezdi 1663-ban téli hadjáratát. Ugyanakkor a pápaság aggódó szeretete a ligázott magyarság iránt, nem szűnt meg a török veszély kezdetétől fogva a másfél század alatt. Nem csak nemzeti létünk bölcsőjét ringatta a jóságos kéz, hanem állandóan figyelemmel kísérte országunk sorsát. A pápák kértek, buzdítottak mindenütt a keresztény országokban, sőt még a perzsa sah-val is tárgyaltak Magyarországnak a töröktől való felszabadítása érdekében. Ezért jelentette a velencei szenátusnak a konstantinápolyi követ, hogy a török senkitől mástól nem fél, csak a pápától. Végre Szent XI. Ince pápának összes elődeit felülmúló buzgólkodása és lelkesítő példája össze tudott tobozozni akkora haderőt, hogy Bécs ostrománál megtört a törökök ereje, majd Buda visszafoglalása után sorozatos győzelmekkel sikerült kiűzni őket Magyarországból.
1.200.000 aranyat bocsátott a pápa a hadseregszervezés megindítására, 180.000 főnyi hadsereget a felszabadító háború céljaira és evvel megindult hazánk felszabadítása, amelynek minden egyes mozzanatához fűződik a pápa valamilyen ténykedése. 1686. október 21-én vonult be Pécsre Bádeni Lajos őrgróf felmentő serege. A török mielőtt a várba visszavonult volna a várost és a környékbeli falvakat felgyújtatta. Rom és pusztulás közt vitt a felmentő sereg útja.
Szigetvár csak 1690. január 10-én került vissza magyar kézre 123 évi rabság után. Utolsó ura Alsán bég kénytelen volt magát megadni, mire Bécsbe vitték az átadás feltételeinek megállapítására.
A felszabadulást megelőző évek alatt, a keresztény vidékről betörő hadak az itt élő magyarsággal igen kegyetlenül bántak, elrabolva tőlük mindent amit csak elvinni lehetett, így történt, hogy a felszabadító hadsereg jöttének hallatára, a nép az erdőkbe menekült és föld alatti barlangokban húzta meg magát.
Radnay Mátyás zalavári apát és várparancsnok lett a felszabadult Pécs első püspöke, aki barlangokból és erdőkből csalogatta elő híveit. Sok török maradt itt a török sereg kivonulása után. Apostoli buzgósággal térítgette őket. Két esztendő alatt 2.200 törököt és unitáriust keresztelt egymaga. Jaklin Balázs nyitrai püspök így ír a lánglelkű püspökről: " Zalavári apát korában a betörő török és tatár csapatokat megállította, az eretnekeket és azok nyomában járó rossz és veszedelmes tanokat megakadályozta, többször az ellenség kezébe került, börtönt és megvesszőzést szenvedett."
Úgy külföldről, mint az ország különböző részeiből idetelepülök csakhamar benépesítették Pécs városát és a környező falvakat. A termékeny föld, a szép vidék, vonzotta a bevándorlókat. A püspöknek pedig az volt a legfőbb gondja, hogy székvárosát benépesítse és egyházmegyéjét katolikussá tegye. Ezek az idetelepültek különféle valláshoz tartoztak. A jezsuitákkal- akiknek buzgóságát, áldozatkészségét, a hitterjesztés terén elért eredményeiket a bécsi udvari körök figyelmébe ajánlotta- együtt működve végezte a hittérítés munkáját.
De hogy mekkora volt a szegénység, jellemzi Radnay püspöknek 1690. február 1-én a városhoz intézett levele, amelyben így ír: "Jövő vasárnap nagymisét mondok a jezsuitáknál /Mai belvárosi templom/, akinek tehát jó ruhája van, jöjjön el és imádkozzék a hazáért." De még 1702-ben is szomorú viszonyok között élt a lakosság.
A megyei gyűlés kiküldöttei az országgyűlésre azzal a megbízatással mennek fel, hogy a megye elnéptelenedésétől kell tartani, mert akkora a népre nehezedő teher. Ezért kérik az adó leszállítását, mert az előző évben a nagy szárazság és más elemi csapások miatt kevés a termés. De azt sem lehet eladni, mert a felvonuló katonaság miatt az eladást betiltották. Hozzájárul mindehhez a német katonaság hónapokon át tartó itt időzése, a haramiák elszaporodása, egyes hivatalnokok zsarolása. Ezért a nép elkeseredésében a földet sem műveli. Más megye egyes falujában több lakó van, mint itt húsz faluban. Mennyire időszerű volt az ebből a korból származó "Boldogasszony Anyánk" kezdetű ének: "Vedd el országunkról ezt a sok ínséget..."


"Hogy mint Isten Anyját régen tiszteltenek,
Úgy minden magyarok most is dicsérjenek " Énekgyűjtemény 1714-ből


1697. évben kezdődik meg Baranya megyében a Neoacquistica Commissio- az újonnan szerzett birtokokat felülvizsgáló bizottság munkája. A bizottságnak feladata volt a töröktől elfoglalt területeket - minthogy a török uralom alatt elévülés nem számított- a megszállás előtti tulajdonosoknak csekély hadikárpótlás ellenében visszaadni, amennyiben a kérelmező jogosultságát okmányokkal igazolni tudta. A bizottság eljárása igen szigorú volt, az adományozás és birokba-vezetésre vonatkozó okmányokon kívül, semmi más okmányt nem fogadott el, nyilván arra törekedve, hogy a kincstárnak minél több birtok visszamaradjon és az újabb adományozásoknak legyen tág tere és anyaga.
Régi, nagynevű családok kihaltak. A nemesség nagy része, mely a török megszállás idején kénytelen volt ősi lakhelyét elhagyni- a baranyaiak Zala és Vasmegye meg nem szállt részén húzták meg magukat- nem rendelkezett megfelelő okmányokkal és bizottság szigorú eljárása lehetetlenné tette számukra az ősi birtok visszaszerzését. Így Baranyában is nagyon kevés igénylő jelentkezett a bizottság előtt. Az önkény hihetetlen igazságtalansággal tartotta vissza a nemzeti eszméhez hű családok birtokait. II. Rákóczi Ferenc, erdélyi fejedelem arra kérte a bizottságot, hogy dombóvári és henyei birtokait, melyekhez leányágon jutott hozzá családja, ne adják másnak, de azt már akkor Eszterházy nádor bírta adományképpen. A birtokelkobzásoknál történt jogtalanságok nagy szerepet játszottal II. Rákóczi Ferenc felkelésének előidézésében. A domonkosok 1690. évben telepedtek le Pécsen, A plébánia történetében az olvasható, hogy Görcsönyt a domonkosrendi szerzetesek bírták, de úgy látszik jogosultságukat elfogadhatóan nem tudták igazolni, ezért Görcsöny a kincstár tulajdonába ment át.
Amikor megérkezett az újszerzeményi bizottság két teljhatalmú megbízottja a jezsuita házfőnöknek azt mondta: "Pécsett, vagy a környékén foglaljon amit csak akar, amennyit akar". Készséggel bocsátotta a bizottság rendelkezésére mindazon ingatlanokat, amelyekre a rendnek szüksége volt, tekintetbe véve sok és nagy érdemeiket a megszállás idején és az utáni években. A tanítás, nevelés és lelkipásztorkodás munkájának zavartalan biztosítására mindazt megkapták, amit nagyvonalú terveik megvalósításához szükségesnek láttak. Terveik közt szerepelt egy kollégium alapítása is, amelynek megvalósítása céljára a Tullius-Miglio féle bizottság a város szívében a legelőkelőbb helyen - ahol ma a Széchenyi-téren a Nagy Lajos gimnázium áll- jelölte ki számukra. Ennek a tervnek kivitelezéséhez váratlan segítséget kaptak Széchenyi Pál esztergomi érsek 50.000 forintos alapítványával és Görcsöny község megszervezésével.
A nagy főpap, aki 1644-48. volt pécsi püspök, érseki méltóságában sem feledkezett meg régi egyházmegyéjéről. Jól ismerte a vallás-erkölcsi élet siralmas voltát, ezért az ifjúság erényre, erkölcsre és tudományra való nevelését elősegítse, tette a nagy összegű alapítványt 1694. február 5-én azzal, "hogy az összeg, vagy a kamatok semmi másra nem fordíthatók, mint az előbb említett kollégium alapítására és fenntartására." Az alapítvány összegét 1695. áprilisában a pécsi házfőnök kézhez is kapta. Hogy az építkezés megkezdéséig a tőkét kamatoztassák, kölcsönbe adták Szapáry Péter bárónak egyenlőre hét évre, hat százalékos kamatra, azért, mert a Rákóczi féle szabadságharc okozta zavarok nem kedveztek a hatalmas építkezésnek. Szapáry közbejött halála után a Rend perbe került az örökösökkel, amelynek folyamán a király, II. Károly is közbelépett és Szombathelyen 1713. július 17-én tárgyalást rendelt el, de hogy a jezsuiták az alaptőkét megkapták e, arról nem szólnak a régi írások. Már 1702. évben gondoltak az építkezés megkezdésére, de csak 1716. június 9-én kezdhettek hozzá.
Tervük megvalósítására egy falu megvételét tartották legalkalmasabbnak. A közelfekvő Görcsöny megvételére gondoltak.
Ismerték Görcsönyt, mert missziós útjaik kapcsán gyakran megfordultak itt, térítés céljából. Azonban a falu megszerzése nem ment könnyen. Mivel a falu fekvésénél és földjénél fogva igen jövedelmezőnek látszott, mások is megszerzésére törekedtek. Az udvari kamara, mint meghódított országot kezelte hazánkat és minél nagyobb összeget akart kapni a faluért, mivel állandóan pénzre volt szüksége.
Csak a mélyen vallásos és nagyműveltségű uralkodó közbelépése tette lehetővé a vételt, aki jól ismerte a jezsuiták baranyai működését, kijelentvén, hogy Görcsöny csak a jezsuitáknak adható el minden tartozékával együtt. Így a felajánlott 4.000 forint vételár helyett, 1.500 forintért vették meg 1702. február 23-án. Mindjárt ki is adták az utasítást a birtok vezetésére.
A faluhoz nagy kiterjedésű erdők tartoztak, amelyekből akár tíz téglaégetőt is üzembe tarthattak, mivel a tervezett építkezéshez maguk égettették a téglát. Az alacsony vételár, a 728 robot és más előnyök folytán úgy értékelték a falut, hogy idővel 20.000 forintra emelkedik. Valóban a Rend feloszlatása után Görcsöny falut 41.690 forintért adta el a kincstár Mihálovics Mátyás József királyi tanácsos, Baranya vármegye alispánjának.
Megemlítésre méltó, hogy a pécsi kollégium építéséhez Görcsöny 400 robottal járult hozzá.


"A te házadat szentség illeti, Uram!" 92.szs. 5. v.


Amidőn Károlyi Sándor 1711-ben a majtényi síkon meghajtotta Rákóczi zászlaját és megbízás nélkül megkötötte a szatmári békét, a könnyező kurucok mintha győzők lennének, a Te Deum éneklésébe kezdtek és úgy mentek széjjel otthonaikba. Utána békés építés korszaka következett, a török világ romjainak eltakarítása.
Az 1782. évben felvett egyházlátogatási okmány szerint a görcsönyi templom emberemlékezetet meghaladó időben szilárd anyagból épült. Nem fából, mint a legtöbb templom a régi időben. Az 1721 év február 7-én felvett egyházlátogatási okmány a baksai szt. Bertalan templomról megemlíti, hogy a templomnak sövényből készült, sárral bekent falai vannak és szalmával van fedve.
A görcsönyi templomot csak részben kellett újjáépíteni, részben restaurálni. Tetőzettel látták el, mert csak a puszta falak álltak, új sekrestyét építettek, kívül bemeszelték, belül kifestették, szószékkel, kórussal és gyóntatószékkel látták el. Beszerezték a templomi felszerelést is. A Görcsönyiek magukra vállalták a fuvarozást, de az ócsárdiak, regenyeiek és kisdériek is kivették a maguk részét. A templomban három oltár volt: a főoltár a Boldogságos Szűz Mária születésének, egy mellékoltár Szt. Ignác, egy Szt. István király tiszteletére. A toronyban két harang hívogatta a híveket a Boldogasszony templomába.
A Baranya megyétől felajánlott 50 és káptalan éneklő kanonokjának 10 forintján kívül a jezsuita atyák az 1712-13. évben 810 forintot fordították a templom helyreállítására. A templomot az Angyalok Királynéjának tiszteletére szentelték és búcsút már ünnepélyes keretek közt Kapucsi kanonok főpapi miséjével és három nyelvű prédikációval ünnepelték meg. Pedig az 1744. évi egyházlátogatási okmány szerint mindössze csak 123 lélek volt Görcsönyben, a három nemzetiségű faluban.
Az 1713. évben plébánosról is gondoskodtak a jezsuiták. Csetkó István pécsi jezsuita rektor ajánlására Kasó István ált. püspöki helynök Csöpinczi J. Sebestyént, aki a pécsi gimnáziumában a legalsó két osztályt tanította, kinevezte Görcsönybe plébánosnak.
1688.évben született Vas megyében, teológiai tanulmányait Zágrábban végezte Patacsics György -boszniai püspök- Pécsett áldozópappá szentelte. Első miséjét a jezsuiták Pécs- belvárosi templomában tartotta, amelyen a szentelő püspök is részt vett.
1714-ben részt vett az egyházmegyei zsinaton, ahol neve a következő megjegyzéssel fordul elő: A Boldogságos Szűz Mária születéséről nevezett Görcsöny egyház plébánosa, melynek leányegyházai : Regenye, temploma nincs, de régente volt, Ócsárd, temploma nincs, Kisdér, temploma nincs, de régente volt, Baksa, hol az ariánusoknak van imahelyük. Thesény templom nélkül, ő vezeti még Tengerint, Babarczt, Szőlőst és Bodonyt. Mihelyt Görcsönybe jött, azonnal plébánia lakot építtetett a templom közelében, amely azonban annyi kényelmet sem nyújtott, mint valamely jóravaló polgár lakása. Megunván itt a nyomorúságot és a vad, műveletlen népet, 1721. év július havában visszament Vas megyébe és Kéthelyen lett plébános.
Sírfelirata: InhabItent teMpLo faCta reConsa- A templomnak hozott áldozatok lakjanak a templom mélyén.
Eljárását érthetővé teszi az 1744. évben felvett egyházlátogatási okmány, amely igen sötét színekkel festi meg a plébánia vallás- erkölcsi életét.
A hívek templomba nem járnak, prédikációt nem hallgatják meg, betegekhez a papot nem hívják időben, az ünnepeket nem tartják, káromkodnak, részegesek, sok a jós közöttük és nagyon babonásak.
Tarjáni Mátyás plébánost /1742-61/ saját hívei jelentik fel a püspöknél mert súlyos birsággal sújtja azokat, akik nem járnak misére.
A legújabb kutatások szerint Csöpinczi után Canthaly András volt a plébános, Brüsztle annak idején még nem tudta megállapítani. Plébános volt Görcsönyben 1721-30-ig.
A jezsuiták a rend feloszlatásáig 1773. évig birtokolták Görcsönyt.
Utána a kincstárra szállt. A kincstár pedig úgy elhanyagolta a templomot, hogy az 1782. évig egyházlátogatási okmány már fájdalommal állapítja meg, hogy a templom alapos javításra szorul, mivel a beszivárgó eső nagyon megrongálta. Ekkor már Orahoviczai és Görcsönyi Mihálovits Mátyás József kir. tanácsos és Baranya megye alispánja volt a kegyúr, aki megígérte, hogy megjavíttatja a templomot. Ekkor már volt a templomban keresztelő kút is, ami addig hiányzott, kőből faragva és még ma is használatban van.
Évek haladtával a templom annyira rossz állapotba jutott, hogy az egyházmegyei hatóságnak folytonos sürgetésére a kegyúr 1803. évben elhatározta, az új templom építését.
Mivel a plébánia ház közelében lévő templom messze volt az urasági kastélyhoz, saját kényelmét tekintve nem a régi templom helyén hanem a kastély szomszédságába tervezte. Amíg az új templom elkészült, addig a régi templom szentélyét alakították át kápolnává, amely azonban- ahogy az 1810. évi egyházlátogatási okmány felpanaszolja, annyira elhanyagolt és kicsi, hogy alig tizenöt ember fér el benne. Így a hívek az istentisztelet idején, nyáron a hőséget, télen a hideget kénytelenek elviselni. Ezt a kápolnát Drenovits Ignác József plébános kérésére, egyházhatósági engedéllyel Ujváry József pellérdi esperes-plébános benedicálta Szt. Teréz tiszteletére és itt miséztek a plébános és káplán, mivel a templom messze volt. Mivel nézeteltérés alakult ki ezen kápolna fenntartását illetőleg, hogy kinek kötelessége, hagyták tönkretenni. A ma élő öregek ezt a kápolnát úgy emlegetik hallomás alapján, hogy a filiális községekből a Vasárnapi misére jövőn leányok itt húzták fel a csizmájukat, mielőtt bementek volna a faluba. Télvíz idején is. Ennek a régi templomnak ma már a romjai sincsenek meg. Szauter Antal plébános /1874-1902/ kiszedette a téglákat és köveket, 20 ezer tégla, 24 öl kő került ki a régi templom fundamentájából. A templom körül volt a temető 1809. december 3-ig.
Ma egy Zsolnay feszület őrzi emlékét a régi templomnak. A régi templom romjai, papok porhüvelyét is őrzi. Tarjáni Mátyás /1731-61/ Beke Sándor apostoli protonotárius /1761-73/ és Dienes István /1773-75/ plébánosokat temették el a régi templomban.
Az új templom építése 1805. évben megkezdődött és hosszabb rövidebb megszakításokkal 1812. évben elkészült, úgy hogy benne az Isten tiszteletek megtarthatók voltak. Ugyanez év december 8.-án Radnics István keszüi plébános, kerületi esperes áldotta meg a Boldogságos Szűz Mária, mint az angyalok Királynéja tiszteletére.
Féltett kincsei a templomnak: a szenteltvíz tartónak használt, török eredetű kőmosdó medence, egyike az országban található legszebb török emléknek. Kő- keresztelő kút a XVIII. századból, valamint szent Péter és Pál apostolok szobra a Pécs régi székesegyházból a XVII. századból. Dorfmeister kép: Krisztus levétele a keresztről és a pécsi régi székesegyház Hétfájdalmú Szűz kápolnájából Atzker bécsi akadémikus festőnek hét képe közül a negyedik és ötödik.
A görcsönyiek még ma is fájón emlegetik a templom Szt. Erzsébet tiszteletére szentelt, hat mázsás nagy harangját melyet 1917 február 6-án a hadvezetőség lefoglalt és elvitt. A gyönyörű hangú harangnak messze földön nem volt párja. A nép hagyomány úgy tudja, hogy Mihalovits kegyúr 1812. évben orahoviczai templomából hozatta Görcsönybe. Az orahoviczaiak ellenezték és lázadoztak ellene és nem engedték elszállítani a leszerelt harangot, ezért éjnek idején, nagy kádba elhelyezve hozták Görcsönybe. Hiteles feljegyzések szerint 1812. évben Király József pécsi püspök valóban három harangot szentelt az új templom részére.
A jezsuiták a mai kastély helyén rendházat is építettek a falu megvétele után. Emeletes ház volt, amelynek emeletét az első világháború utáni években lebontatta Benyovszky Rezső gróf és a földszinti részt a mai kastélyba beleépíttette.
A 30 holdas parkban álló rendház, a pécsi rendház tagjainak nyaralóul szolgált, akik az őszi nagy vakáció idején itt pihenték ki a tanév fáradalmait. az 1744.évi egyházlátogatási okmány említi, hogy a residentiában saját szükségletükre kápolnájuk van. Az 1782. évi egyházlátogatási okmány így emlékezik meg róla, hogy az urasági házban van egy kápolna, amelyet a feloszlatott jezsuita rend a megyés püspök engedélyével létesített. Egy oltár van benne a Segítő Szűz Mária tiszteletére. Miseruhán, misekönyvön és kehelyen kívül más nincs benne. Ebben a kápolnában a megyéspüspök kifejezett engedélye nélkül nem lehetett misét mondani. Mihalovits Mátyás József kérelemmel fordult az egyházmegyei hatósághoz, engedné meg, hogy ebben a kápolnában hetenként négyszer, vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton a helyi káplán szent misét mondhasson, amelyért ötven forintot kész fizetni. 1789. augusztus 11-én gróf Eszterházy püspök kérését teljesítette is.
Hetyei Sámuel pécsi püspöknek ezen kép annyira megtetszett, hogy kettőezer négyszáz koronát ígért érte és még azon felül a kép másolatát is el akarta készíttetni a templom részére, de az akkori plébános, Szauter Antal nem vált meg a képtől. Weckbecker cs. és kir. biztos mint műértő, 1901. évben, 10-12 ezer forintra becsülte. / Hist. Paroch./


Királyi kegy- királyi látogatás


Ferdinánd magyar királynak a görcsönyi uradalmi levéltárban lévő rendeletéből:
"Baranya vármegyében fekvő Görcsöny helysége és környéke hasznára és java előmozdítására azt tartottuk királyi hatalmunkból és különös kegyelmünkből engedendőnek és rendelendőnek, sőt engedjük és rendeljük ezennel miszerint említett Görcsöny helység ezentúl jövendő örök időkig mezővárosnak neveztessék, mondassék, nézessék és azon általunk ekképp mezővárossá emelt Görcsöny helységben évenként négy országos és marhavásár, az egyik Szt. Mátyás ünnepén, azaz böjtölő hó huszonnegyedik- másik szent Orbán ünnepén, azaz pünkösd hó huszonötödik, harmadik Szt. Bertalan ünnepén, azaz kisasszony hó huszonnegyedik, -negyedik pedig Szt. Imre ünnepén, azaz Szt. András hó ötödik napján tartassék, mindazon jogokkal, előbbséggel, szabadsággal s mentességgel, mellyel az országos és marhavásárok szabadkirályi városainkban s a többi kiváltságos mezővárosokban és helyeken tartani szoktak, s azon világos feltétel alatt, midőn az illető esztendőkben az imént megnevezett országos és marhavásárok vasárnapra vagy más ünnepre esnének, akkor azok vasárnap, vagy ünnep előtt, vagy utáni napon tartassanak"
1901. évi szeptember 14-18-ig Görcsöny vidékén voltak a nagy hadgyakorlatok. Az előkészületek már április havában megkezdődtek. Szauter Antal görcsönyi plébános, magyaros vendégszeretettel fogadta a hadgyakorlatot előkészítő udvari, katonai méltóságokat valamint a világi tisztviselőket. Hetyei Sámuel pécsi püspök még azon év július 29-én magához hivatta a görcsönyi plébánost, ellátván a szükséges utasításokkal, mely szerint nem mint görcsönyi plébános, hanem mint pécsi püspök helyettese működjék közre az előkészületeknél.
Közben Ő maga is személyesen megjelent a plébánián, hogy a templomban és a plébánián végezendő munkálatok menetéről meggyőződjék.
Benyovszky Lajos kegyúr az egész templomot kívül-belül restauráltatta. Ekkor készült a templom 34 új padja 2124 korona költséggel, melyhez Hetyei püspök 600 koronával járult hozzá, megkönnyítve a plébánia híveinek ezen célra való gyűjtését. 680 koronát ajándékozott a templom szépítésére Benyovszkyné Ocskay Erzsébet a két mellék oltárt, ismeretlen bajor szobrászmester munkáját aranyoztatta és márványoztatta meg. Az egész templom belső felszerelését, szobrokat stb. megújítatták. Erre az alkalomra készült az oratóriumban lévő díszes faragott pad és a piros bársonnyal bevont trónszék. A templom és a diadalkapu díszítését Kremling pécsi kárpitos végezte. A hadgyakorlat idején I Ferenc József király és Ferdinánd trónörökös, a görcsönyi kastélyban laktak, amelyet Benyovszkyné, személyes tapasztalatai alapján a bécsi Burg császári lakosztályának mintájára rendezett be, hogy a magas vendég itt tartózkodását otthonossá tegye. A plébánia házban Ferdinánd román trónörökös lakott. Erre az alkalomra 2500 korona költséggel alakították át és tatarozták meg a plébánia épületét. József főherceg lakása a mai (1954!) posta épületben volt, mint uradalmi házban. A király és kísérete szeptember 15-én szent misét hallgatott amelyet Hetyei Sámuel pécsi megyés püspök végzett fényes papi segédlettel, akinek 24 órás itt tartózkodása idejére Soós Mihály polgár házában készítettek lakást. Mise végeztével a templomból távozó király a legnagyobb elismerést fejezte ki Hetyei püspök előtt a görcsönyi templom szépséges volta felett. Szeptember 17-én délelőtt 11 órakor Beck Frigyes vezérkari főnök táborszernagy kereste fel a görcsönyi plébánost lakásán, hogy a király megbízásából háláját és köszönetét tolmácsolja.
Szeptember 18-án fél 2 órakor távozott a király Görcsönyből, Mielőtt azonban a rá várakozó fogatra fellépett volna, észre vette a kastély udvarán Görcsöny öreg plébánosát, egyenesen hozzáment szívélyes kézfogással e szavakkal búcsúzott: "Mégegyszer köszönetet mondok mindenért!"
A hadgyakorlat alkalmából, Benyovszky két fia, Móric és Rezső grófi rangot kaptak, Waniss Sándor főszolgabíró a Ferenc József rend lovagkeresztjét, a kántor ötven koronát. Szauter plébános pedig királyi monogramos aranyórát, a községi bíró arany érdemkeresztet.
A király a belügyminiszteren keresztül fejezte ki háláját és köszönetét a megye lakossága iránt, a buzgó készségét, amellyel a katonaságot, a hadgyakorlaton megjelent személyiségeket területén fogadta, elhelyezte és ellátta, valamint a közbiztonsági és közrendészeti intézkedéseket.
A hadgyakorlat emlékét egy pasztell kép őrzi a plébánia épületében ezen felírással: "A CS. ÉS KIR. 15. HUSZÁREZRED DÍSZMENETE I. FERENC JÓZSEF ŐFELSÉGE ELŐTT. 1901. IX. 4."


A re-i Vérző Madonna-kép története

 

Az Olasz országi Re falu, pár kilométerre fekszik az Olasz- Svájci határtól, a vigezoi völgyben, 680 méter magasságban a tenger szint felett. A kis falu lakói 1494. április 29-én egy keddi napon feltűnő, csodás eseménynek voltak tanúi. A falu Szt. Móric vértanú tiszteletére szentelt kis plébániatemplomának bejáratától jobbra a külső falon, az ív alatt, ismeretlen festőtől, bizánci stílusban, vakolatra festett Madonna-kép fogadta a templomba lépőket. A Madonna bal karján ölében tartja a kis Jézust, aki jobb kezének három ujját áldásra emeli, bal keze egy papír lapon nyugszik, mely ezt a felírást viseli: "In gremio Matris sedet sapientia Patris"- Az anya ölében ül az Atya bölcsessége. A Madonna fejéről sugárzó keresztekkel és kis csillagokkal díszített sötétkék köpeny csüng alá vállaira és karjaira, alatta pedig sötét vörös ruha, melyet szintén sugárzó keresztek tesznek csillagossá.
A fent jelzett napon, amint a hivatalos vizsgálat megállapította, a késő esti órákban, a szomszédos Londrago-ból Giovanni Zuccone nevű részeg férfi, káromolva megdobta kővel a Madonna-kép homlokát. Másnap Bartolomeo de Leone szokása szerint odament a képhez és megérintve azt kezével- ahogy ott szokás-, amint megcsókolta kezét, véresnek találta és látta, hogy a kép véres, a vér a homlokáról folyik, megrémülve felkiáltott: "Irgalom, Irgalom!" Nem tudta megállni, hogy másoknak el ne híresztelje és oda ne hívjon másokat is, hogy azok is saját szemükkel lássák. Elfutott Jakab paphoz, a templom plébánosához és amikor az is meglátta, együttesen felkiáltottak és rémületükben meghúzták a harangokat. Azonnal nagy sokaság futott össze, férfiak, nők, úgy Reből mint a közeli szomszédos falvakból és mindnyájan személyesen meggyőződhettek a vér folyásáról. A csodás vérömlés megismétlődött a következő hajnalon is. Május 2-án hajnali öt órakor, erős gyertya fénynél imádkozó ember tömeg jelenlétében újból elkezdett folyni a vér még bőségesebben, mire Jakab pap a földre vászon darabot helyezett, hogy egészen a földig lecsurgott vért evvel felfogja és a nép jelenlétében egy kehelybe helyezte el és a legnagyobb tisztelettel őrizték azt. Hat évvel később a völgy polgármestere közelről megtekintvén ezt, tanúsítja: "Látni lehetett olyan kellemes illatú emberi vércseppeket, hogy azt elmondani nem lehet."
Egy henger alakú, pecsétekkel ellátott ereklye tartóban őrizték a vászon ruhadarabot, melybe beívódott a vér és egy üvegecskét, amelyben alvadt vér van. A kristály edényt 1928-ban a régiből egy új művészi ereklyetartóba helyezték, amelyet április 29-én minden évben közszemlére tesznek ki. A helyes kifejezés miatt, nem mondjuk, hogy a Madonna vére, itt egy csodás vérrel állunk szemben, amit az Úr kimondottan arra teremtett, hogy helyettesítse a Madonna vérét.
A vér a megsebzett homlokból folyt alá sűrű cseppekben, nyomokat hagyva a Madonna-kép ruháján, arcán, valamint a kis Jézus ruháján. Ennek láttára rettenetes rémület fogta el az embereket és nyilvános megtérések történtek. Hivatalos vizsgálat pedig kinyomozta a tettest, ezért és más egyéb vétkeiért a völgyből száműzték. Mikor pedig csodás gyógyulások is történtek a kép előtt, többször május 18-ig megismétlődött, a közeli falvakból, de messziről is tömegesen tódultak a csoda színhelyére. Majd egyházi és világi hatóságok, nagy tömeg jelenlétében megejtették a hivatalos vizsgálatot. Daniel de Crispi, milánói nemes, abban az időben a vigezzói völgy polgármestere és négy jegyző, megvizsgálták a képet, a falat és körülötte lévő dolgokat. A vizsgálat eredményét jegyzőkönyvbe foglalták, ő maga és a jelen volt négy jegyző aláírták, pecsétjükkel ellátták, állítva benne: "A vér csoda útján folyik, a kép homlokának egy pontjából, amely megsérültnek látszik."
Ugyanezt bizonyítja Dr Angelo Romano, aki Crispi utódaként az események hatása alatt, mint kitartóan hitetlent küldtek Rébe. A Csoda színhelyén azonban könnyekre fakadt, megbánást tanúsított és 1500. évben, hat évvel a csodás vérzés után, eskü alatt tett tanúvallomások alapján, újabb jegyzőkönyvet vett fel olyan szemtanuktól, akik láttak folyni a vért, "Olyan kellemes illatú vércseppeket, hogy azt elmondani nem lehetett."
Mindkét okirat a re-i levéltárban megvan a mai napig, fényképmásolatban leközölve az 1955.évben közétett kritikai kiadásban.
A fentieket bizonyítja Carlo Bescape hovarai püspök okirata is, akinek egyházi joghatósága alá tartozik Re. Re-ben megindul a kegyelmek áradata, a csodák megsokasodtak, a zarándokok száma napról- napra nőtt. Ma is Olaszországnak egyik legkedveltebb zarándokhelye.
A hívek áldozatkézsége és a halomra nőtt fogadalmi ajándékok lehetővé tették, hogy a kis templomot megnagyobbítsák oly képen, hogy a csodás képet tartalmazó falrész, az új templom főoltárában legyen.
Adakozó és ájtatos lelkek azóta megvalósították egy hatalmas templom építését a csodás kegykép fölé. A gyönyörű templomot 1958. évben XII. Pius pápa bazilika rangjára emelt, hogy a csodákkal tündöklő Vérző Madonnának méltó hajlékává legyen. A Vérző Madonna tisztelete elterjedt Tirolban, Svájcban, Franciaországban, kivándorlói révén Amerika egyes templomaiban is megtalálható, sőt Svédországban is van egy képe.
Hazánkban Budapest- Krisztinavárosban, a plébánia templomban, Makkos Márián és Görcsönyben van képe a Vérző Madonnának. Ünnepek: A csoda ünnepét az egész novarai egyházmegye megünnepli, külön zsolozsmával és szentmisével. A zarándoklatok már április 28-án megérkeznek és részt vesznek 29-én és 30-án az ünnepségeken. Ezen felül megünneplik a koronázás évfordulóját augusztus 5-én és Szűz Mária anyaságnak ünnepét október második vasárnapján.


A Vérző Madonna képe Klatovy-ban


Klatovy /németül Klattau/ város, melynek tizennégyezer lakosa van, Csehország délnyugati részében fekszik, a prágai főegyházmegyéhez tartozott 1785-óta az akkor újjáalapított Cesre Budejovice /Budweiss/ nevezetű egyházmegyéhez tartozik. Klatovy városának van néhány szép temploma. A főesperesi templomban /1933-ik évben lett főesperesi templom/ a főoltáron van elhelyezve a Klatovy Szűz Mária kegyképe. A főtemplom Szűz Mária születésének van szentelve.
A Klatovy Szűz Mária kegykép bizánci eredetű festmény. 1650. évben került Klatovyba. Bartolomeo Rizzolti nevezetű kéményseprő hozta magával, aki itt Klatovyn telepedett le. A kép másolata Szűz Mária kegyképének, mely Re nevezetű faluban, Vigezzo völgyében, Észak Olaszországban, a novarai egyházmegyében van. Az eredeti képet Re-ben, Szent Móric templomában őrzik. Rizzolti magával hozta a kép másolatát, mint emléket a hazájából. Olaszországi hírek szerint 1494. április 29-én egy bizonyos Giovanni Zuccone kővel megdobta Szűz Mária homlokát a képen és a sebből vér fakadt. A csoda ismétlődött és az ilyen alkalommal mindig megszólaltak a harangok. Mivel a kép dicsősége egyre nőtt, sok másolatot készítettek róla s így jutott a kép Klatovyba is. Az eredeti kép Szűz Máriát Re-ben mint szoptatót ábrázolja. Jelenleg a kép Re-ben át van festve és a kis Jézus reneszánsz ruhát visel. Szűz Mária palástján görög betűk láthatók, melyeknek értelme ismeretlen. A kép a következő feliratot viseli: In gremio Matris sedet sapientia Patris- -a Ritratto della imagine miracolosa del Re in Valle Vegezzo. A kép sarkain a Rizzolti házaspár, a kép adományozóinak ábrázatát örökítették meg.
Rizzoltiék gyermektelenek voltak. Haláluk után 1680-ban adoptált leányuk Vorlová Anna aki egy bizonyos Hirsperger András nevezetű szabóval házasságot kötött, örökölte a képet.
Régi adatok szerint, már 1683-ban vércseppek voltak láthatók a Klatovy kegyképen, de a legnagyobb csoda, amikor ugyanis a kép vérrel verítékezett, vasárnap 1685 július 8-án nagy tömeg jelenlétében történt. A szemtanuk kihallgatása után, az akkori esperes Jan Vojtech ajánlatára a főtemplomba vitték át a képet. Mivel a csoda a templomban is ismétlődött, megengedte a prágai érsek Jan Bedrich a Valdstejna a kép nyilvános tiszteletét és 1685. szeptember 23-án a főoltárra helyezték el.
A kép tulajdonosai a templomnak és a városnak ajándékozták a képet és ezért Hirspergerék mint örökös sekrestyések az esperesi templomnál kinevezték és utódaik is ebben a hivatalban működtek a XIX század végéig, amikor a család kihalt. A csoda színhelyén Chaloupka /házikó/ nevezetű kápolnát emeltek s a mai napig a Klatovy Szűz Mária tisztelői ott naponta gyertyát égetnek.
Megkezdődtek a zarándoklatok közelről és távolról, sőt Bajorországból is. Számos csodás gyógyulásról vannak feljegyzések, pl. egy púpos gyermek meggyógyul. Ezrekre menő fogadalmi ajándékai voltak a képnek, melynek nagyobb része áldozatul esett az 1814. évi állami bankoknak. Azért ma is nagy votiv kincsekkel bír a kép.
A Klatovy Szűz Máriát a mi vidékünkön nagyon tisztelik és a nép mai napig őrzi házaikban képét. Minden évben július 8. utáni vasárnap ünnepli az itteni nép a nagy Klatovy zarándoklatot. A búcsú alkalmával körmenet megy Chaloupka nevezetű kápolnába., ahol a Hirdpergerék háza állt. A lányok körmenetben viszik a Klatovy kegyképet.
A klatovy múzeum igazgatósága szerint, 1838-ban Pozsonyban megjelent egy könyv Eszterházy- Jordánszky-tól. Abban a könyvben az áll, hogy 1690-ben öt évvel a Klatovy csoda után szintén egy Rei lakos és úgyszintén kéményseprő egy Szűz Mária képet hozott Magyarországra éspedig Budára, Krisztina elővárosba. Ott abban az elővárosban, mely Mária Terézia leánya Krisztina főhercegnő után lett elnevezve, tisztelik a képet.

Idézve P. Kutny Pál a Klatovy főesperesi hivatal adminisztrátorának Görcsönybe küldött leveléből, 1957. december 17. A Klatovy képről és a vele kapcsolatos csodáról Re-ben csak 1892. évben szereztek tudomást.


A re-i Vérző Madonna képe Budapest- Krisztina városban


Budára, a törökök kiűzése utáni években került a Vérző Madonna képe. A délvidéki harcokban megsebesült és Budára szállított beteg katonák magukkal hurcolták a pestist, amely különösen 1691-92. években dühöngött irtózatos erővel. Utcákon, tereken, romok közt, haldoklók hörgése töltötte be a levegőt. Rémület lett úrrá az embereken. Emberi segítség csődöt mondott, Egyedül a vallás lett a haldoklók egyetlen vigasza és az isteni segítség az élők utolsó reménye. Hogy a pusztulástól megmeneküljenek, e veszedelmes időkben fogadalmat tettek.
1948. évben Re-ben kiadott értekezés a Vérző Madonnáról megemlíti, hogy már a csoda idején bizonyos kivándorlási láz vett erőt a falu lakóin, nagy szegénységük miatt. Így Itália különböző vidékein, de a szomszéd országokban is e vidék speciális foglalkozását, a kéményseprők szerény mesterségét folytatták, amelyet idők folyamán tovább fejlesztettek és mint kandalló építők, a füst vezetéshez, a helységek szelelés berendezéséhez értőn váltak híressé. A kandalló szó Olasz eredetű, a "caldano" szóból, amely szelelőt jelent ilyen kandalló építő, vagy füstszakértő, vagy köznyelven kéményseprő volt Franczin Péter Pál, aki az Olaszországi Re faluból származott Budára a török kiűzése után.
Amikor a fehérvári kapuval szemben álló házához is elérkezett a fekete halál, fogadalmat tett ha az áldott Istenanya őt és családját megmenti a pusztító járványtól, elzarándokol szülőföldjére, hálát adni a Vérző Madonnának. Ismerte a kép történetét, gyermekkorában hallotta a csodás eseményeket, amik szülőfalujában történtek. A rettegéssel és szenvedéssel teli esztendő után, miután a járványtól családjával együtt megmenekült, hogy fogadalmát valóra váltsa, családjával együtt gyalogszerrel nekivágott az útnak. Útját a várbeli jezsuita plébános Drakóczi Mártonnak és a híveknek imája kísérte, a hála érzése pedig a Madonna iránt enyhítette a fáradalmaikat. Re-ben elvégezvén ájtatosságát, a kegyképről másolatot készíttetett, bizonyára rokoni látogatás után, elindultak vissza Budára. Megérkezvén a képet a Koronázó templom egyik oltárán helyezték el. Nagy ünnepség és zengő Te Deum közepette a hívek nyilvános tiszteletére. Itt volt mindaddig, míg a mai Krisztina városi templom helyén lévő, - Mátyás király alatt Villa solitá-nak a török megszállás idején Logod-nak nevezett- szőllejébe tervezett kis nyitott kápolnát fel nem építtette. Ezt a kápolnát 1800-ban Várbelo jezsuita házfőnök áldotta meg nagy ünnepség keretében, miután a képet a kápolna oltárára elhelyezte.
Szomorú magyarok, különféle betegségben szenvedők kedvelt zarándokhelye lett a kis kápolna. Híre-neve csakhamar befutotta az országot. Hatalmas zarándok csapatok lepték el környékét, még Aradról, Eszékről, Temesvárról és Szegedről is jöttek a Vérző Madonnához, ahogy az egykori feljegyzések elmondják. Az újjáéledő Buda lakói pedig szívesen építették házaikat a kápolna köré.
"Kies völgy volt itt az árnyas liget, valamikor regényes hely, itt-ott egy-egy házikóval."- olvassuk egy múlt századbeli könyvben.
Mikor Franczin látta, hogy fogadalmi kápolnája valóságos búcsújáró hely lett, 1707-évben szőlőjét és 50 Ft-ot lekötötte a kápolna fenntartására azzal az óhajjal, hogy őt és feleségét a kápolna alá temessék. Óhaját teljesítették. Ő 1711. május 27-én, felesége pedig 1714. május 4-én költözött át az örökkévalóságba. A sok imameghallgatás, csodás gyógyulás, melyekről levéltári okmányok beszélnek, a hívek háláját bőséges ajándékokkal és fogadalmi tárgyakkal jutatta kifejezésre a kis kápolna iránt, amíg 1723-ban a várból kiindult hatalmas tűzvész a közelben lévő puskaporos tornyot felrobbantván a kápolnát is romba döntötte.
Csak a kápolna kincse: a kép maradt meg! A városi tanács nyomban elhatározta a kápolna újjáépítését és úgy intézkedett, hogy az építkezés tartamára a Vérző Madonna képét a várbeli Szent Zsigmond kápolnában kell elhelyezni és az ott székelő prépostság adminisztrátorának őrizetére kell bízni.
Az építkezés két év alatt elkészült. Szépségben és méreteiben messze felülmúlta elődjét. Tizenegy méter hosszú és nyolc méter széles kőépület volt, három oltárral és tornyában három haranggal. Niederkirchner kőműves építette, Vogl Konrád a kőfaragó munkát, Landtrachtinger Kristóf a festést végezte.
Nagy visszatetszést keltett azonnal, amikor a Zsigmond kápolna adminisztrátora Platschleger Mihály a kép kiadását megtagadta, hivatkozva a várbeli népeknek a képhez való nagy ragaszkodására. A Budai tanács jogos panaszával az Esztergomi érsekhez fordult, azonban nem lett eredménye. Erre Franczin Budán élő leánya egy alkalommal, mintha ájtatosságát végezné a kegykép előtt, erőszakkal elvitte, de észre vették és a fellármázott katonaság a várban elfogta és elvette tőle. Hogy nagyobb biztonságban legyen a jövőben, a várbeli jezsuita kollégium rektorának őrizetére bízták, annál is inkább, mert úgy az új, mint a régi kegykápolnának ők voltak az őrzői illetve gondozói, ők látták el a papi teendőket. A tanács most a jezsuitáktól kérte a képet, hivatkozva arra, hogy már minden kész, napról-napra növekszik a misézések száma, a főoltár pedig kegykép nélkül áll. A hívek valósággal özönlenek a kápolnához és zúgolódnak, hogy a kegykép nincs a helyén. Azonban a jezsuiták mindeme érvelésre sem akták ki a képet. Végre három évi huza-vona után, az esztergomi érseknek 1728-ban kelt leiratával sikerült a kép visszaszerzése és a budai nép féltett kincsét, a csodatevő Mária képet nagy ünnepéllyel helyezték vissza az új kápolna főoltárára.
A zarándoklatok még inkább megnövekedtek, boldog volt, aki misét mondattathatott a kápolnában, naponta nyolc- kilenc mise volt, püspökök, főpapok jöttek hódolni a Vérző Madonnának. Még Mária Terézia is 1752-ben Budán jártában meglátogatta a kápolnát és 24 aranyat adományozott két szentmise elmondására Bécsbe való szerencsés visszatéréséért. 1739. évig gondozták a várbeli jezsuita atyák, akiktől a nagy látogatottság folytán megsokasodott munkát a várbeli karmeliták vették át. 1797. évig állt ez a kápolna és adott hajlékot a Vérző Madonna képének, mire felépült a mai Krisztina-városi templom, amelyet ugyanezen év augusztus 5-én szentelt fel Kondé Miklós belgrádi felszentelt püspök a Vérző Madonna új hajlékául.
Jordánszky Elek, aki 1836-ban közrebocsátotta a "Magyarországban lévő Boldogságos Szűz Mária kegyeletképeinek rövid leírása" c. könyvét diakónusa volt a szertartás alatt a felszentelést végző püspöknek és könyvében leírja a Krisztina-városi Madonna-kép történetét is.
Falkoner György angol származású festő /1646-1741/ a trinnitáriusok Makkos Márián lévő temploma részére megfestette olajban amely a rend eltörlése után a Budakeszi templom főoltárát díszítette, újabban visszavitték Makkos Mária újból felépült templomába.
1797. augusztus 7-én lebontották a krisztinavárosi új templom előtt lévő régi kegykápolnát, annak földjében hagyva az alapító Franczint és nejét.
A kegyképet ezüst keretben, fénysugaras felhők közt lebegő angyalok látszanak az oltár fölé helyezni, a párkányon pedig az évszázados köszöntés olvasható: Salve Regina, Mater misericordiae!- Üdvözlégy Királyné, irgalmasság Anyja! Kedves emléke e templom történetének, hogy gróf Széchenyi István a Vérző Madonna képe előtt tartotta esküvőjét Seylern Krisztinával.


Shoen Arnold műtörténész értekezése
a Krisztina- városi Madonna képről


Shoen Arnold, műtörténész, aki a Budapest- krisztinavárosi templom c. 1916. évben kiadott könyvében behatóan foglalkozik a Vérző Madonna kegyképével, azt írja, hogy a kegykép a vérhulló Szűz Máriát mutatja be a Franczin által Re faluból hozott másolatból. Ez a kép a XIII. századból származik ismeretlen mester kezétől és ennek a képnek a másolata a Budapest- krisztinavárosi kép. A trecento idejéből származó re-i kép, mai sokszor restaurált állapotában, merev tekintetű, szertartásos megjelenésű Madonnát mutat, akinek naivul tágranyitott szeme, apró ajka, halvány arca az ölében ülő fia vonásaiban megismétlődik; e két szempár hidegen ránk meredő nézése ellenállhatatlan erővel köti le figyelmünket és csodálatosan lopja be magát képzeletünkbe. E primitív művészettel megalkotott kép melyet a vér csodája meglehetősen elégtelenített, a reá aggatott fogadalmi ajándékok szintén rontottak, a restaurálások pedig majdnem megfosztották eredeti varázsától, csak tartalmilag előképe a mi, szintén ismeretlen festő ecsetétől eredő, kegyképünknek. Magán viseli ugyan az eredeti kép általános vonásait, de újjászületett a másolás nyomán a másoló festő lelkének a képére és hasonlatosságára. Három körülményt említ fel a Krisztina-városi képnek a rei-től elütő voltára: Az akkori Olasz festészet kicsinyes modorságát, továbbá, hogy a re-i kép hű másolatát alig fogadta volna el a Jámbor Franczin, hisz szép fogadalmi képet akart és végül, hogy akkor már a csodatévő képnek több szépített, s a kor szellemében átalakított metszetképe forgott közkézen. E metszetek közül az a nagyarányú rézmetszet juthatott a másoló festő kezébe, amely a novarai püspöknek, Borromeo Gilberto bíboros pátriárkának ajánlva jelent meg, mely a nagyérdemű tudós tulajdonában is megvan.
Ezeken a metszeteken Giotto utánzóinak századában megjelenik a Szűz keblén táplálkozó Jézus.
Ez a réz- rajz, eltekintve a Mária sebéből özönlő véráradat túlbuzgó hangoztatásától, úgy tartalmilag, mint alakilag átmenetet képez a Re-beli eredeti a Krisztina-városi másolt kegykép között. E metszet-rajzon az eredeti kép ruhájának köríves- keresztes- sugaras díszítése helyett, csillagok közt abbreviált Ave Maria ékesíti Mária ruháját és körglória helyett gazdag fénysugár koszorú övezi Mária fejét. A rajzon továbbá fény és árnyék játéka mutatja be az idomok testiségét teljes domborúságában és a ruha fodorvetését.
Ezek után könnyen meggyőződhetünk róla, hogy kegyképünk csak alapgondolatában másolata a Re falubeli Mária-képnek, de felfogásában, alakjában s kidolgozásában a metszetrajz közvetítésével készült önálló alkotás.
A Krisztina-városi Mária-képen, meleg, barna fellegek közt hajnali sárgás vöröses fényességgel nyílik meg az ég. A hasadó hajnali égen tizenkét csillag ragyog szabályos küllőkben kilövellő napsugaraktól aranyozottan. E mennyei háttérben három angyalfej lebeg Mária felé fordulva; ebből a színeileg egységesen hangolt háttérből hatásosan emelkedik ki Mária bájos arca s a gyermek üde feje. Mária gömbölyded álla, apró eper ajka, finom gödröcskés szája, szabályos arca, tágranyitott szép szeme, hófehér magas homloka, melyen alig látható a három vércsepp, szőkés haja, rózsás arca bájos női fejet varázsol elénk, melynek nemességét, üdeségét, lágyságát, kellemesen fokozza a finom sima festés.
A nemes vonású fejen ékes korona csillog, melynek bíborbársony betűjét aranyozott kereszt tarkítja, kék- zöld -sárga drágakövek, apró gyémántokkal díszített kereszt tarkítja százszínű sugártöréssel. E korona selyemszálakkal van erősítve a festményhez s a budai hívek áldozatkészségéből készült.
A korona alatt kék színű kendő hull alá Mária vállaira, rajta hímzett csillag és Ave szavak váltakoznak. Kebléhez, testéhez vörös poplos ruha simul, szabadon hagyván nyúlánk nyakát s liliomfehér mellét. Bal kezével a gyermek Jézust öleli magához, aki aranyszegélyes zöldes tunikában állva, jobb kezét áldásra emeli, baljában IN GREMIO MATRIS SEDET SAPIENTIA PATRIS / Az Anya ölében ül a Atya bölcsessége/ feliratos szalagot tart. Pozsgás arcú fején a festett aureolát elfedő ezüst korona díszlik, melyen sárga- kék- viola- zöld ékkövek csillognak. A leírás pontossága kedvéért még megemlítjük, hogy festett vércsepp látható még Mária nyakán, Jézus homlokán kettő s tunikáján pedig négy. Ez a kegykép, melynek varázsa köré fonódik-szövődik templomunk története, bámulatosan magában egyesíti azokat a vonásokat, melyek az egyszerű hívőt megigézik. Ez az általános női vonásokból idealizált koronás Szűz, akiben semmi egyéni vonás nem leledzik, egy ismeretlen piktor műve. A kép ma új vászonra feszítve sokak vigasza, reménye, hite.


A bizánci festészet


Az Anyaszentegyház kezdettől fogva szolgálatába állította a festészetet. A katakombák tele vannak az őskeresztény festészet emlékeivel, köztük a Szent Szűz képeivel. A II-IV. századig terjedő időből kb. 20 Mária képről tudunk. A legrégibb a Priscilla katakombában látható, mely fátyollal letakart fejjel ábrázolja a Szűzanyát, aki ülő helyzetben fia fölé hajlik, a kis Jézus pedig Anyjának karján befelé fordulva nyugszik, de fejét a néző felé fordítja.
Az egyház a katakombákból kikerülve főleg első templomainak falait használta fel a szentek és jelképek ábrázolására. Keleten főképp a mozaikot alkalmazta csodálatos művészettel, gyakran a freskót, a nedves falra való festést, majd a fatáblákra való festést.
Ezt a bizánci festészetet jellemzi a pompaszerető és díszítésekben túltengő irányzat. Előirt formák szerint ábrázolta a szenteket, komoly méltóságteljes megjelenítéssel. Hosszúkás arc, hosszú keskeny orral, tágranyílt szemekkel, szűkre zárt szájjal. /Lásd a csensztochovai Madonna/. Az alakok szembe fordulnak a nézővel, tartásuk merev, mozgás alig van bennük, ülnek vagy állnak és mintegy a császári udvari etikett szabályait hordozzák magukon.
A bizánci festészet alkotásainak ünnepélyessége és fensége alkalmassá tette a szent képeket céljuk elérésére, hogy a szemlélők figyelmét a mennyei dolgokra tereljék és ne csak eszükbe jutassák azokat, akiket ábrázolnak, hanem egyben követésükre is buzdítsanak.
Jellemzője a bizánci ábrázolásnak, hogy a Szűzanya a képen minden alkalommal a kis Jézust a bal karján tartja, aki felemelt jobb keze három ujjával áldást ad a nézőre. A felemelt három ujj a Szentháromság kifejezése. A görög liturgiában a pap ma is így ad áldást.
Ez az ábrázolás a XIII. századig uralkodott és a nyugati festészetnek is irányt szabott. /Római S . Maria antiqua, S. Clemente./
A középkor századaiban a festészetnek új irányzata kezdődik. A nyugati festészet szakít a bizánci formával, amely nem ismeri a távlat és rövidítés törvényeit, amelyet Melozzo da Ferti alkalmaz először. A fény és árnyhatásokat azonban csak a barokk művészet emeli tökéletességre. Giotto volt az első aki tudatosan szakított a bizánci festészet méltóságteljes merevségével és mozgalmasságot visz vele ábrázolásaiba. Ez az irány aztán a szerzetes rendek elterjedésével, főleg a domonkosok és ferencesek működések folytán indult nagy virágzásnak, akik a festészetben népies prédikációt láttak, mely felette alkalmas az egyszerű nép lelkének megragadására.


Eltérések a re-i, a krisztinavárosi
és a klatevy-i, valamint a görcsönyi kép között


A re-i Madonnakép a templom bejáratától jobbra, egyszerű tetőzet alatt a külső falon, freskó festéssel, a természetesnél valamivel kisebb formában ábrázolta a Szűzanyát a kis Jézussal.
Szokás volt a régi időkben ezen a vidéken, a szentek képét főleg a Madonnáét a templomok külső falára elhelyezni, ahol a hívek közül azok, akik nem fértek be a templomba, /vidéken előfordult, hogy csak szentély volt/ a szertartás alatt a kép előtt ájtatoskodtak.
A kép már a csoda idején régi kép volt- mondja Angelo Romano dr. polgármester. Az egész kompozíció, vonalvezetés, színek, háttér mutatják a freskó régiségét. A Madonna faragatlan trónon ül, két ablak között. Ismeretlen festő munkája, aki szegényes technikával, de annál nagyobb áhítattal végezte munkáját. Egyik iskolának a befolyását sem mutatja. Egy a sok szoptató Madonna ábrázolások közül, amely ábrázolási mód századokon keresztül kedves volt a népnek is, festőnek is, főkép Giotto iskolájának, aztán a Lorenzettik és Leonardók szerették a Szent Szüzet szoptatás közben ábrázolni, hogy így anyaságát és Krisztus emberi természetét kifejezésre juttassák.
Bár a re-i képen a kis Jézus abbahagyja a táplálkozást, hogy megáldja az előtte térdeplőket. A XVI és XVII. században a csodás képről készült másolatokon már az emlő sem látszik. A csodáról szóló régi iratokban sincs említés a szoptatásról. Ez is azt mutatja, hogy minden valószínűség szerint a régi képen a kis Jézus idős ahhoz, hogy édesanyja tejével táplálkozzék. A nagy festőknél a szoptató Madonnának kis Jézusa valóban kicsiny gyermek.
A képről készített lenyomatok, sokszorosítások, amelyeket az ott megforduló zarándokok vásárolnak, mind szoptatás nélkül ábrázolják a Madonnát. Ezek az úgy nevezett hivatalos és egyházilag jóváhagyott képek a Vérző Madonnáról, melyeken megkoronázva, vérezve ábrázolják a szoptatás minden jele nélkül.
1600. évben feldíszítették a képet és bevonták arany lemezekkel. A Madonna a re-i képen felemelt jobb karjának három ujja között, háromágú nyíló rózsát tart. Az 1600 után készült másolatokon a jobb kar nélkül ábrázolják a Madonnát, mert a jobb kart a látás elől eltakarja a ruhát helyettesítő aranylemez.
A régi képen körglória van a fej körül, a jelenlegin korona. 1824. augusztus 5-én a novarai püspök Marozzo bíboros ünnepélyesen megkoronázta a képet, majd 1928. augusztus 5-én másodszor is, az újjáépült szentélybe.
1948. évben az egész novarai egyházmegyében körülhordozták a kép másolatát az ereklyével együtt, így a Vérző Madonna, akihez annyian zarándokolnak, Ő maga zarándokolt el a híveihez.
A re-i Madonna képének másolatát 1650. évben vitte Klatovyba Rizzolti. A krisztinavárosi képet 1692-1700 közötti években hozta Budára Franczin Péter.
A két képet nem egy és ugyanazon festő másolta, így mindegyik belevitt valamit saját egyéniségéből.
Mégis összehasonlítva a két képet, a görcsönyit a klatovy-ivel csaknem teljesen azonosnak mondható.


A Vérző Madonna képe a görcsönyi templomban


Dr. Rogács Ferenc pécsi megyéspüspök úr, 1950 év nyarán alkalmilag meglátogatta a görcsönyi plébániát és megtekintette a templomot is. A plébános figyelmét felhívta a bejárati ajtó közelében a falon függő régi képre, hogy helyezze azt biztonságosabb helyre. A kép felirata: RORATO DELLA IMAGINE MIRACOLOSA MADONNA DEL RE IN VALLEDIVE. 1720.
1957. évben a gyülekezési tilalom folytán a plébánia hívei nem zarándokolhattak körmenetileg Máriagyűdre, azért idehaza tartottak Mária-napot június 23-án, Úrnapját követő vasárnap reggeltől késő estig, a környékbeli papság bevonásával. Erre az alkalomra, a képet megtisztítva, azzal az elgondolással, hogy a régi templomnak egyik ránkmaradt kedves emléke az 1720-as évszám jelzése folytán, amely előtt az ősök is imádkoztak, oltárra helyezve és feldíszítve a hívek tiszteletére tették ki. A szokatlan buzgósággal megtartott Mária-nap elmúltával a kép mivolta és eredete foglalkoztatott bennünket. Dr. Gálos László kanonok segítségével sikerült végre is nyomára jutni. Néhány levélváltás és fényképek küldése után a re-i bazilika vezetőitől, valamint a klatovi-i főesperesség adminisztrátorától teljes bizonyosságot szerezhettünk róla, hogy a re-i Vérző Madonna képe van birtokunkban, melynek hitelességéhez kétség nem fér, nem lehet kétséges, hogy a kép a jezsuita atyák révén került Görcsönybe. A pécsi rendházhoz tartozó görcsönyi rezidencia és budai jezsuiták között erős kapcsolatok voltak a katolikus újjászületés eme korszakában. De miért került a kép Görcsönybe és miért nem Pécsre, ahol templomuk volt /belvárosi templom/, ahol a hitélet elmélyítését éppen a Mária-tisztelet terjesztése által munkálták. Vagy miért nem a görcsönyi templomba helyezték el nyilvános tisztelet céljából, miért a rendház kápolnájába, amely nem ált rendelkezésére a nyilvánosságnak?
Ezekre talán a még regisztrálatlan jezsuita levéltárak tudnának válaszolni a budapesti Országos Levéltárban, esetleg a bécsi provinviálisi vagy a romai generálisi levéltárak, az évenként megküldött Annales-ek alapján.
Mindenesetre elgondolkodtató, hogy ők voltak kezdettől fogva a budai kegykápolna lelkipásztorai 1739-ig, míg a karmeliták át nem vették tőlük. Amikor a várbeli jezsuita kollégium őrzi a képet 1725-28-ig a városi tanács hiába kéri tőlük a kép kiadását, csak az esztergomi érsek erélye tudja őket rábírni, hogy a kép az újjáépített kápolnába az őt megillető helyre kerüljön.
A szakértői vélemény szerint a Krisztina-városi kép semmiképpen sem az 1700 előtti időből való. Biedermeier -korabeli kép, ha csak nincs alatta az eredeti másolat, amelyről csak röntgen vizsgálattal lehetne meggyőződni. Vannak vélemények, amelyek a görcsönyi képben sejtik a Franczin által Budára hozott képet, amelyről másolta a művész a kor szellemében idealizált jelenlegi krisztinavárosi képet és ezt helyezték 1728-ban a kegykápolna oltárára.
I. Lipót király az 1696. év november 14-én könnyeket hullató pécsi Mária képet felesége, a jámbor Eleonóra kívánságára Bécsbe vitette és ma is a szent István dómban van. Tekintettel a kép körül felmerült tulajdonjogi vitákra, lehetséges, hogy ilyesféle aggodalom lebegett az atyák szeme előtt és nem a Franczin által hozott képet adták ki 1728-ban, hanem annak szépített másolatát. A féltett kincset pedig, jövőbe néző tervekkel, melynek gátat vetett a Rend 1773.évben bekövetkezett feloszlatása, elrejtették a jelentéktelen kis baranyai faluban lévő rendház kápolnájába, hogy megmentsék.
Ha az idő múlásának pora és füstje el is homályosította a Görcsönyben lévő Madonna képet, teljességgel nem ment feledésbe. Özv. Soós Mihályné, sz. Garai Mária, aki 1903.évben került Görcsönybe 15 éves korában mint Soós Mihály felesége, eskü alatt vallja, hogy férjének nagybátyjától, néhai Farkas Jánostól, aki 1836.évben született és egy időben templomgondnok is volt, több ízben hallotta, hogy a kórus alatt lévő Mária-képet az oltárral együtt a kastélyból hozták át a templomba, ahova valamikor egy szerzetes hozta köpenye alatt messziről, hogy megmentse.
Özv. Herendi Jánosné, sz. Tóth Katalin, görcsönyi lakos 68 éves, szintén eskü alatt vallja, hogy nagyanyjától Foki Antalné sz. Varga Juliannától hallotta mint 10-12 éves leány, hogy a nevezett képet messziről hozták Görcsönybe, csodatevő kép, mely előtt már sokan meghallgattatást nyertek különféle bajaikban és betegségben . Őt is buzdította a kép tiszteletére és gyakran hozott gyertyát a kép oltárára.
Tehát mint csodatevő képet tisztelték még a múlt században is.
Az 1812. évben felszentelt templomban a kegyúr és családja részére oratórium is készült. Tekintettel a kastély és a templom közötti rövid távolságra, a kastély kápolnája szükségtelenné vált. Amíg a régi egyházlátogatási okmányok a régi templomnak három oltárát említik, az 1829. évben kelt egyházlátogatási okmányban négy oltár van említve.
A főoltár a Boldogságos Szűz Mária, mint az Angyalok Királynéja születésének tiszteletére a két mellékoltár- a néphagyomány szerint egy bajor mester munkája- egyik Szent József, a másik Szent Anna tiszteletére, a negyedik a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére.
Drenovits Ignác József volt görcsönyi plébános /1817-1831/ fennmaradt irata említi, hogy a templomban a négy oltár közül csak a főoltár és a legkisebb, a B. Szűz Mária oltára van megáldva. A szentsírnak használt oltáron lévő Madonna-kép díszítése azonos a krisztinavárosi Madonna kép díszítésével.
A képet ezüst felhő utánzat veszi körül, melyből angyalfejek néznek ki, hátul pedig aranyozott sugarak díszítik a képet. A görcsönyi Madonna képet a budapesti Szépművészeti Múzeum főrestaurátora Kákay Szabó György 5.000 forint tiszteletdíj fejében egy éven át tartó munkával restaurálta. Említett összeget, egy magát megnevezni nem akaró plébániai hívő bocsátotta rendelkezésre.
A nedvesség és a hőség okozta hullámok a képen, melyek miatt elfogadható fénykép sem volt készíthető róla, megkívánta és szükségessé tette, hogy új vászonra húzva fogjon hozzá a kép megújításához.
A szakavatott művész az első tekintetre, vegyi eljárással megállapította, hogy a kép alatt másik kép is rejtőzik. A kép tehát már egyszer restaurálva volt. De mi tette szükségessé a restaurálást a múltban? Azt is megállapította, hogy a restaurálás nem megfelelő anyaggal és nem hozzáértő tudással történt.
A felső réteg lefejtése után az nyilvánvaló lett, hogy a rajta lévő 1720-as évszám is restauráláskor került a képre. Így a kép felirata eredeti másolás szerint: RORATO DELLA IMAGINE MIRACOLOSA MADONNA DEL RE IN VALLE VEGEZZO. Hogy milyen szándékkal és miért került rá az 1720-as évszám, azt nem tudjuk. Fehér olajfestékkel a "G" római I számmá alakítva, az első "Z" 7 számmá, a második "Z" 2 számmá, az "O" 0-vá. Így alakult ki az 1720 évszám az első felirat betűiből.
Ha ez volt a budai tűzvész alatt megmenekült kép, akkor 1723-28-ig terjedő évszámnak kellene lennie.
A krisztinavárosi képnek nincs semmi felirata. A klatovy-in és görcsönyin van, így nem kétséges, hogy olasz földön másolták. Úgy a klatovy-i mint a görcsönyi kép szoptatás nélküli, a jobb kar eltakarásával, de már koronával a fejen ábrázolja a Madonnát, míg a kis Jézust glóriával, a krisztinavárosi pedig a Madonnát is, a kis Jézust is koronával. A görcsönyi képnek díszítése is azonos a krisztinavárosiéval: felhők, angyalok, aranyozott sugarak, azonban eltérő a klatovy-kép díszítésétől. A jövő kutatásai vannak hivatva, hogy fény derüljön a homályra a képpel kapcsolatos kérdésekben. Az eddigi eredmények kétséget kizárólag bizonyítják, hogy a görcsönyi plébánia templom, a re-i Vérző Madonna hiteles másolatának van birtokába.
VI. Kelemen pápa bullájából az olvasható ki, hogy a törököktől elpusztított templom a középkorba, Nagyboldogasszony tiszteletére volt szentelve. Őseink legkedvesebb Mária- ünnepe volt Erről a templomról az 1841.évi egyházlátogatási okmány, hivatkozva az 1720 évi egyházlátogatási okmányra, amely elveszett, azt állítja, hogy szép templom volt mohácsi vész előtt, majd lerombolva, a jezsuita atyáktól újraépítve, 1812. évig szolgált az istentisztelet céljaira, ma már csak romjaiban látható.
Az 1812 évben megáldott új templom adott hajlékot a Vérző Madonna képének. Egykorú feljegyzések nincsenek róla. Amint az idő porral és korommal fedte be, úgy ment feledésbe tisztelete is.
A megújított kép, mint a kegyelmek forrása lesz hivatva arra, hogy visszahívja a múltat és lángra lobbantsa a késői unokák szívében a Boldogasszony tiszteletét.

Az 1345. évben kelt pápai bullából:
"Mindazoknak, akik a Boldogságos Szűz Máriának ezt a templomát, akár az Ő Mennybevitelének, akár e templom felszentelésének ünnepén, áhítatos lélekkel felkeresik: Minden évben egy és 40 napi búcsút engedélyezünk ha őszinte bűnbánatot tartanak és meggyónnak.
Azoknak pedig, akik az oltáriszentséget áhítatos lélekkel elkísérik mikor beteghez viszik, vagy attól a templomba visszahozzák, kegyesen húsz napot elengedünk a rájuk rótt vezeklésből."
Az 1782 évi egyházlátogatási okmány szerint: Teljes búcsú nyerhető minden évben Kisboldogasszony és Áldozócsütörtökön.
Az 1841.évi egyházlátogatási okmány szerint: Hét évi búcsú nyerhető Kisboldogasszony ünnepén, minden esztendőben.